Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Történelem - Szvircsek Ferenc: A fejlesztés és megtorpanás évei. „Minden bányásznak hazafias kötelessége teljesíteni a terveket”

fejlesztések után drótkötélpályával, az anyag és munkásszállítás pedig iparvágányon történt. Tiribes aknát 1988-ban zárták be. Rónai Bányaüzem A Vecseklő II. lejtős akna feltárási munkálatait 1952-ben kezdték meg, melynek során, még a csehszlovák-magyar országhatár környékén található, visszamaradt, lencsés településű alsó padot volt hivatva feltárni. Vecseklő I. táróhoz az 1,1 km hosszú, végtelen kötelű pályával kapcsolódott. A lejtős akna 180 méter hosszú volt, ahonnan jobbra és balra haladtak a fejtésekkel a határ felé. Termelése napi 100-120 tonna, mely a fejtési előkészületekből került ki. A baloldali pillér feltárásánál bukkantak a 2 méter vastag bentonit telepre. A lejtős akna 1969-ben szűnt meg, termelése összesen 1 327 000 tonna volt. A Szilváskői tárót (1953-1969) még 1951-ben kezdték megtelepíteni az 1300 méter hosszú, végtelen kötelű szállításra berendezve. Egy siklója és egy ereszkéje volt, melyből naponta 30-35 vagon szenet termeltek. A kitermelt szén gyenge minőségű, 2100-2300 kalóriájú volt, mely erősen korlátozta a termelés volumenét. A kitermelt szenet az 5 km hosszú függő drótkötélpálya feladóállomásán a másik bánya szenével keverve adták fel a vízválasztói osztályozóra. A Szilváskői táró 1969-ben fejezte be működését. Zagyvái Bányaüzem A bányaüzemhez az Új-Forgách lejtős akna (1947-1972), a Király táró (1958-1971) az inászói Margit VI. lejtős akna (1954-1963), Ferenc II. lejtős akna (1951-1962) és a Székvölgyi lejtős akna (1958-1967) tartozott. A bányák a mintegy 4 méter vastagságú, III. széntelep bennmaradt alsó padját művelték le. Az Új-Forgách lejtős aknát az I. sz. Forgách lejtős akna utánpótlására telepítették meg. A lejtős aknát a somlyói bányatelep alatt 1944-ben kezdték mélyíteni azzal a céllal, hogy a bennmaradt Forgách lejtős akna és Új akna szénmezejének az alsó padjait fejtse le. Művelés során Kazár község határáig jutottak el, ahol 40 méteres frontokkal, rázócsúszdákkal dolgoztak. A bánya kiterjedt üzem volt, ám a Moll-ívekkel és a TH-ívek beépítésével a fenntartás költsége lényegesen lecsökkent. A hosszú bányai és külszíni szállítási út azonban továbbra is megdrágította az üzemvitelt. Ezért a szállítási útvonal megrövidítése érdekében egy 140 méter hosszú új, beszálló, lépcsős ereszkét telepítettek. Termelése napi 25-30 vagon volt. A Zagyvái Szénbányák Nemzeti Vállalatnak, az átszervezés előtti három üzeme közül, a Margit lejtős aknája három lejtős aknából állt. A

III. számú lejtős akna (1948-1953) a bányatűz lokalizálásával foglalkozott szinte állandó jelleggel. A végső fejtésekben fellépő és terjedő bányatüzek haladási sebessége szinte nagyobb volt a fejtési sebességnél. Ezért kénytelenek voltak a III. sikló megmaradt szénvagyonát és a II. sikló kisebb részét felhagyni, mivel a tűz és a gázok terjedése fenyegette az üzemrészt. Az I. siklóban kedvezőbb volt a helyzet, ahol csökkenteni tudták a bányatűz terjedési sebességét. A ÏÏ. számú lejtős akna (1947-1953) 60 méterében a keresztszelvényt átfogta az izzó szén és agyagos pala. Mivel a kitermelt szenet erre szállítják ki, kénytelenek fokozottan ügyelni arra, hogy zavar ne keletkezzék. А Л számú lejtős akna üzemét, a váratlanul fel31