Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Kiállítások - K. Peák Ildikó–Gulyás Gábor: „Egy képtár születése”

nem járó tevékenység az alkotásokat körülvevő, a műtárgyvédelem írott és íratlan szabályainak megfelelő közeg létrehozása, hiszen ennek megteremtése nélkül a kiállított művek az élvezhetetlenségig tönkremennének. A Képtár kialakításának tervezése során először meghatároztuk a legfontosabb műtárgykörnyezeti paramétereket, törekedtünk a kiállítótér pormentességének kialakítására és a kívülről jövő légszennyezők kiküszöbölésére, elsődlegesen a nyílászárók szigetelése révén. A kiállító térben elhelyezni kívánt alkotások többféle műfajúak, jellegűek, hiszen a kiválogatott anyag jegyzékében egyaránt szerepel egyedi rajz, nyomat, akvarell, pasztell, olajfestmény. Az anyag sokfélesége, sokrétűsége ellenére azonos, általánosan érvényes műtárgyvédelmi paramétereket kíván, melyeket az alábbiakban részletezünk: Hőmérséklet: 20 - 22 °C Relatív páratartalom: 50% Fénymennyiség: 150 - 250 lux Ultraibolya sugárzás: maximum 75 uw/lm Infravörös sugárzás: mesterséges fényforrások minimális hőtermelése. A kiállítóterem hőmérsékletét és relatív légnedvességét központi légkondicionáló berendezéssel tudjuk beállítani, stabilizálni. A berendezés alkalmas a levegő szűrésére, szárítására és párásítására is. A hő és fényterhelés minimalizálása érdekében az ablaküvegekre hő- és fényvédő fóliát alkalmaztunk, a természetes fény mennyiségét emellett függönnyel is szabályozzuk. A mesterséges fényforrások kiválasztása során fontos szempont volt a kis hőkibocsátású, UV-stoppos izzók alkalmazása és ezeknek a műtárgytól megfelelő távolságban történő használata. Az egyes alkotásokat ennek megfelelően, visszavert fénnyel világítjuk meg. Az installáció kiválasztásánál ügyeltünk a műtárgybarát anyagok alkalmazására, így formaldehid mentes bútorlapok, illetve alumínium mellett döntöttünk. A grafikai művek a műtárgyvédelemnek megfelelően savmentes paszpartuban, keretezve, az olajfestmények keretezve - felújított keretben - kerültek kiállításra. A bemutatandó anyag válogatása során fontos szempontnak tekintettük, hogy a jelenleg látható közel száz alkotás a nyolcszáz darabos Mihályfi gyűjtemény keresztmetszetét nyújtsa. Ennek jegyében a válogatás az 1900-astól az 1960-as évekig terjedő időszakot öleli fel, úgy, mint a Mihályfi gyűjtemény egésze. Természetszerűleg törekedtünk arra is, hogy a legrangosabb, legnívósabb és jó értelemben véve leglátványosabb alkotásokat mutassuk be (Czigány Dezső két festménye az idén, Galimberti Sándor műve a közelmúltban volt restaurálva). Ez - érthető módon - a festmények nagyobb arányát jelenti a kiállításon belül, mint a hagyatékban, mely túlnyomó részt grafikákból áll. Igyekeztünk a múzeumlátogatók által kevéssé ismert, vagy ezidáig be nem mutatott alkotásokat kiállítani. Természetesen, nem kerülhettünk ki - és nem is akartunk kikerülni olyan fontos, kiállításon már több ízben szerepeltetett műveket, mint Uitz Béla női portréja, Galimberti Sándor gyümölcs csendélete, vagy Gulácsy Lajos festményei. A műveket elsődlegesen szerzők, illetve azonos stílusjegyek, korszakok szerint csoportosítottuk, a tematikus szempontok kizárólagos szem előtt tartása ilyen sokféle, több korszakot és irányzatot felölelő anyag rendezése során óhatatlanul zavarosságot okoz. Ezt a csupán a bejárattól balra eső falrésznél „szegtük meg". Itt egy „akt blokkot" hoztunk létre. Az I. világháborút közvetlen követő zaklatott, a háború nyomait magán vise242