Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Kiállítások - Kazareczki Noémi: „Ötlettől a megvalósulásig” A Kubinyi Ferenc Múzeum állandó enteriőr kiállításának készítése

Az elkészült háttér (vagy „installáció), valamint a tárgyak tisztítása után kerülhettek helyükre a bútorok. (5., 6., 7. kép) A teljes összkép és korhangulat megteremtése érdekében viszont szükség volt néhány műtárgy, főként ötvöstárgyak kölcsönzésére. E téren az Iparművészeti Múzeum nyújtott nagy segítséget. A kiállítás célkitűzéseire, legfőbb törekvéseire az alábbi fejezet ad választ, egyben rövid áttekintést nyújt a 19. század lakáskultúrájának alakulásáról, jellemzőiről. Az otthon művészetének alakulása folyamatosan változott a történelem folyamán. A politika és a gazdaság jelentékenyen hatott az egész társadalom életére, s vele természetesen az iparművészetre is, amely e társadalom otthonát szolgálta. A19. századtól - még sokkal inkább, mint a megelőző évszázadokban - a lakás tulajdonosa társadalmi helyzetének kifejezőjévé válik. A19. század a lakáskultúra fejlődése szempontjából egyértelműen két részre osztható: az első a 19. század hajnalától a szabadságharcig terjed, a másik a század második fele. A század első felében nagyon lassú a menete az iparművészeti technikák alakváltozásának. Ez a szerény ütem nagy részben gazdasági okokkal magyarázható: az általános pénztelenséggel (napóleoni háborúk, devalváció). A bútorkészítés ennek ellenére sem stagnál, mivel nélkülözhetetlen szükségletet jelent. A társadalom minden rétege más követelményt- és igényt fogalmaz meg az otthona bútorával szemben. Más a főnemesség kastélyainak és palotáinak szükséglete, más a vidéki kúriáé, és más a városi polgáré. A főnemesség még sokáig örökölt lakberendezési tárgyait használja, vagy külföldről hozat bútort. (Például a kor nagyszabású palotája, a Károlyi- palota egész berendezését a fiatal Károlyi György gróf Párizsból hozatta, a Pálffyak pedig bécsi mestereket foglalkoztattak.)

5 A magyar vezető rétegek városba özönlésével egy időben megindul egy különleges otthonforma kialakítása. A vidékről beköltöző nemesség nem egykönnyen mond le a régi életformáról, és a városban is igyekszik vidékies környezetet teremteni. Ekkor épülnek a magyar városszéleken az oszlopos kúriák, amelyek kerttel, kis gazdasági épületekkel a falusi élet örömeit és a város közelségének előnyeit egyesítették magukban. A nagyvárosi élet egyre terhesebbé válik, mind többen igyekeznek a zajos, levegőtlen palotából és a bérlakás börtönéből az egészségesebb villába menekülni.

6 A vidéki, zsúppal fedett nemesi kúriák belső berendezése csak a legszükségesebb tárgyakra szorítkozott. Általában valamely közeli város mesterei készítették. Már a lakosság számarányánál fogva is a városok voltak a legnagyobb fogyasztók. A polgárok szerették otthonukat és szorgalmasan gondozták, azonban a lakás berendezésénél és díszítésénél a legfőbb szempont náluk a takarékosság volt. Az általános szükséglet így körvonalazható. Az, hogy a mesterek hogyan tudták kielégíteni ezeket az igényeket már felveti a stílus kérdését. A klasszicizmus drága anyagai helyett olcsóbb anyagokat és egyszerűbb bútorokat terveztek, így jött létre a 19. század első felének meghatározó stílusa, a biedermeier. Az 1800-as évektől kezdve a bútor mobillá vált, nem építették többé a falba, és a lakótérben való elhelyezését a lakók igénye, kényelme, ízlése határozta meg. A nemesi 5 Lyka, é.n., 593.p. 6 Voit, 1993, 322.p. 226