Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Természettudomány - Hír János: Előzetes beszámoló a Litkei kértabánya-völgyében végzett őslénytani ásatás eredményeiről

Az ábrázolt felső előzápfog rágófelszínét négy redő alkotja: az anteroloph, a mesoloph, a metaloph és a posteroloph. A redők felszíne egy szintre kopott és lapos rágófelszínt képez (11. kép). A csekélyszámú anyag morfológiai jellegzetességei alapján még nem lehetséges a pontos fajmeghatározás, de a kevéssé ismert és redukált morfológiája K. reductus és K. pertesunatoi fajok kizárhatók. A K. thalerí és a K. carpathicus fajok azok, amelyek szóba jöhetnek. Észak-Magyarország középső miocénjéből eddig az alábbi Keramidomys leleteket ismerjük: K. mohieri, Mátraszőlős 2 (GÁL et al, 2000) К. mohieri, Felsőtárkány 1 (HÍR, 2001) K. mohieri, Felsőtárkány 3/2 (HÍR, 2003) A leszármazottak nélkül kihalt Eomyidae rágcsálócsalád őskörnyezeti preferenciáiról keveset tudunk. Annyi valószínű, hogy a zárt erdővegetációt kedvelték. Familia: Muridae, ILLIGER, 1811 Subfamilia: Cricetodontinae, SCHAUB, 1925 Tribus: Cricetodontini, SCHAUB, 1925 Genus: Cricetodon, LARTET, 1851 Cricetodon sp. Leletanyag és méretek: 1 Ml: 2,95 x 1,95 (3., 13. kép), 1M2: 2,22 x 1,92 (4. kép), 2M3:1,97 x 1,77 (5. kép), 1.92 x 1,85, 2ml:2,67 x 0,98, 2,42 x 1,55, 2m2: 2,35 x 1,02, 2,2 x 1,70, 3m3: 2,30 x 1,70, 2,40 x 1,87, 2,47 x 1,77 mm A legfontosabb morfológiai jellemzők: a felső fogakon a Ml anteroconusa az ábrázolt aduit példányon osztatlan (3. kép), míg egy nem ábrázolt töredékes fiatal példányon osztott. Az anteroconus labiális kúpjához mindkét esetben jól fejlett posterior ectoloph csatlakozik, mely ívelten a fogkorona labiális pereméhez fut ki. A mesoloph hiányzik, vagy gyengén fejlet. A M2, M3 fogakon a paraconus visel rövid posterior ectolophot (4., 5. kép). Az alsó ml koronáján az anteroconid osztatlan, az anterolophuliból linguális és buccalis irányban is kiágazik egy-egy zománcredő (6. kép). Az m2, m3 koronáján rövid mesolophid található. A pontos határozás egyelőre bizonytalan, mivel a méretek inkább а С meini FREUDENTHAL, 1963 fajhoz állnak közelebb, egyes morfológiai sajátosságok (pl. a Ml anteroconus jól fejlett posterior ectolophja) inkább a С aureus MEIN & FREUDENTHAL, 1971 fajjal rokoníthatók. Bonyolítja a helyzetet, hogy a svájci és bajor miocénből számos olyan populáció ismeretes, mely a két faj sajátosságait különböző módon egyesítik: С aff. meini és С äff aureus (BOLLIGER 1994, RUMMEL & KÁLIN 2003). Az azonban kétségtelen, hogy а С meini -C. aureus csoport Közép-Európában a kései MN5 és korai MN6 zónák faunáira jellemző (BOLLIGER 1994, DAXNER-HÖCK 2002). 212