Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Természettudomány - Hír János: Előzetes beszámoló a Litkei kértabánya-völgyében végzett őslénytani ásatás eredményeiről

BARTKÓ (1949, 1961-62) részletesen tanulmányozta a salgótarjáni barnakőszén medence északnyugati részét. Térképén az általunk vizsgált területen az alábbi képződményeket tüntette fel: - helvét slír homokos márgával, - középső riolittufa, - tufás márga, homok és mészkő, - andezittufa - andezit agglomerátum A krétabányát a helvét slír és a középső riolittufa határára helyezte. Ő (BARTKÓ,1949) tesz említést arról, hogy a bánya környezetében csontmaradványok találhatók: „Rendkívül érdekes a tufa előfordulása az ú.n. litkei „krétabánya" környékén, ahol az átiszapolt és édesvízi mészkővel kevert tufát mélyműveléssel egy ideig fejtették. Igen jó megtartású Planorbis és Lymnaea csigák olyan tömegben pusztultak el, hogy az édesvízi mészkő frissen tört felülete erős bitumenszagot áraszt. Cham terméseken kívül sok csont töredéket is találtam a „krétabánya" környékéről vett minták iszapolási maradékában. " A képződményt előbb a középső riolittufa tartozékaként (BARTKÓ, 1952), később a helvéti üledékciklus zárótagjaként értelmezte (BARTKÓ, 1961-62). CSEPREGHYNÉ-MEZNERICS(1950) az üledékkomplex puhatestűfaunáját vizsgálta és innen írta le a Lymnaea pachygaster nógrádensis n. új csigafajt: „Az édesvízi képződményeknek kétségkívül legérdekesebbike az a rétegcsoport, Melyet Bartkó Lükén az u. n. Krétabánya völgyében fedezett fel. Ez a meglehetősen vastag kövületes édesvízi rétegsor alul tufás, könnyű (Lymnmaeus, Planorbis) agyagos mészkő, felül tömör agyagos mészkő (Lymnaeus, Planorbis). A rétegekből az alábbi fajokat határoztam meg: Lymnaeus pachygaster nógrádensis n. sp. Planorbarius cornu mantelli Planorbarius cornu var. A faunaelemek kor szempontjából semmitmondók, a L. pachygaster típusa és aP. cornu mantelli helvét és tortonai lerakodásokban egyaránt előforduló fajok. Noszky szerint -minthogy tufás betelepülések vannak- a tortonai rétegekhez sorolható a képződmény. Az édesvízi képződmény felett megvannak a tortonai képződmények. A kiédesedés inkább tekinthető helvétkori maradványnak, mint az előrenyomuló tortonai tenger első lerakodásának. Mindenképp jelentős felfedezés a rétegsor a helvét-tortonai kérdés szempontjából is. Bartkó megállapítása szerint helvétkori a képződmény. " BALOGH (1966): a korábbi irodalmi adatok áttekintése után a középső riolittufát és a litkei édesvízi üledéket egyaránt a tortonai emeletbe helyezi, de hangsúlyozza azok interciklikus jellegét. HÁMOR (1985) monográfiájában a litkei édesvízi képződményeket a Fóti Formációba sorolta és a kárpáti üledékciklus (II. miocén megaciklus) regresszív ágának zárótagjaként értelmezte az Etesi -árok területén. BARTKÓ (1985) szerint a litkei tufás márga és édesvízi mészkő a Garábi Slír Formáció zárótagja. 209