Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Történelem - Szvircsek Ferenc: A fejlesztés és megtorpanás évei. „Minden bányásznak hazafias kötelessége teljesíteni a terveket”

tájára építették ki, munkásgárdáját pedig több üzemből toborozták össze. Itt már csákány helyett fejtőkalapáccsal dolgoztak, ám a bányászok nem ismerték a gépeiket. Nem voltak ebben egyedül, a felügyelet is ellenségesen viszonyult a bányagépekhez. Gyakran cserélődtek is a gépkezelők, ezért az aknászok feladatául jelölték ki, hogy vegyék fel a harcot azok ellen, akik idegenkednek a gépektől. Egy korszerű, központi javítóműhely hiánya is megnehezítette a gépek javítását. A jövőben, a versenyek központjába az olcsóbb termelést kellett az üzemi vezetésnek állítani. Szorospatakon a takarékosság jegyében vezették be az ún. „egypatronos" mozgalmat, Mátranovákon pedig, az acéltámos biztosítással további bányafa megtakarítást igyekeztek elérni. 1951-ben, az országban elsőnek vezették be a mizserfai és a kazári bányászok a robbantás hatásfokát növelő millszekundumos robbantást, melynél a másodpercenként elcsúszó, csaknem egybefolyó robbantás által keltet rezgést hasznosították a jövesztéskor. A korszerű szénjövesztési módszer alkalmazását később több nógrádi szénbányában, így Nagybátonyban és Mátranovákon is bevezették. 1954-ben már 43 munkahelyen dolgoztak ezzel a technológiával, mely melynek a célja, a szén tisztaságának a fokozása is volt.

20 Megállapíthatjuk tehát, hogy az MDP

III. kongresszusa által kiadott jelszó: „Ноте az olcsóbb széntermelésérti", a nógrádi szénmedencében a bányafa felhasználást és a robbanóanyag takarékosságot érintette elsősorban. A takarékos anyaggazdálkodás érdekében bevezetett robbanóanyag norma során, a csapatok méterre, tonnára megszabott mennyiséget kaptak gyutacsból, paxitból és nitrocertusitból. A többlet felhasználás esetében a költséget levonták a csapat keresetéből, a megtakarításkor pedig prémiummal jutalmazták őket. Három jelentős mozgalom kibontakozásáról beszélhetünk ezekből az évekből: 1. Az „egy csillés" mozgalom Mizserfáról indult el 1954. januárjában. Az ország többi bányaüzemében is követőre talált, később azonban ellaposodott, majd teljesen elhalt a kezdeményezés. A nógrádi Pálhegy I. lejtős aknán azonban tovább élt ez a versenymozgalom, mivel Budavári Károly, az ötletadók egyike itt dolgozott, és 197%-os volt a teljesítménye. Földi Mihály és Fenyvesi Aladár csapata is résztvevője volt ennek a mozgalomnak 170%-os teljesítményével. Margit tárón Szőllős Mátyás, Brunda József és Galcsik Sándor csapata szintén kiválóan dolgozott. 2. Az „egy patronos" mozgalom Salgóbányáról indult, célja a robbanóanyag megtakarítása az űrlövés alkalmazásával. A mozgalom rövid idő alatt megszűnt az átszervezések következtében. 3. A „100 méteres elővájási" mozgalom Komlóról indult, Nógrádban a szorospataki Északi tárón Orava József és csapata csatlakozott hozzá elsőnek.

21 A bányafa takarékosság érdekében azonban nem indult mozgalom. A Ménkes bányaüzemben folytatott 1954. évi műszaki vizsgálat tapasztalataiból is érdemes közreadni néhányat. Ennek alapján megállapítható volt, hogy a szénbányászati terv egyenletes teljesítésének kérdése komoly problémákat okozott a szénmedencében. Általános volt ugyanis, hogy szénbányáink a hónap első napjaiban nem teljesítik a terveiket és ezt a mulasztást a „hó végi hajrában", kapkodó rohammunka követi. Szabad Nógrád. 1953. augusztus 18. Szabad Nógrád. 1954. július 14. Szabad Nógrád. 1954. augusztus 7. Várszegi György. 2001. i. m. 86 19