Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Irodalomtörténet - Pfening Dóra: „Egy nemzet intelligenciája csak akkora nagy, amekkorának irodalma mutatja”

séges egy másik, Barthes koncepciójától eltérő felfogása is, amely a nevet nem jelként, hanem trópusként értelmezi.

2 A trópusként felfogott név a költői szövegben autoreferens nyelvi jelként működik, amely remetaforizációja során új jeleket és jelentéseket hív életre. A szöveg világa (a történet) e jel- és jelentésképző folyamat (a szöveg mint aktus) során létesül. Index - név - történet Szomorú kérdésre szomorú felelet minden jel Az elbeszélés egy klasszikus jelszituáció megjelenítésével és egy index szerepeltetésével

4 kezdődik: a „karcsú kémény füstjét" mint jelzést a szöveg elbeszélő kompetenciával ruházza fel: „Csak hadd beszélje bátran annak a kéménynek a kavargó füstje, hogy a híres brezinai számadó juhász, Olej Tamás most alkalmasint 'méretlen húst' főz otthon a bográcsban, neki ugyan nem árt vele."

5 A füst olyan jel, amely alapján a tűzre következtetünk. A tűz mint jelölt tematizálása azonban elhalasztódik, s a füstkiadás „pipázás" formájában Olej Tamás, a főhős attribútumává válik. A jel jelöltje (a tűz) végül Olej Tamás cselekvésében realizálódik a novellában: Olej felgyújtja az aklot. Ez a cselekvés azonban egy újabb jelszituációt állít elő: az akol helyén „füstölgő folt" keletkezik. A jel értelmezésére irányuló intenció nyilvánul meg a bojtár, Matyi reakciójában: „Midőn Matyi hazakerült hajnalban, a brezinai aklot nem találta sehol, csak egy nagy füstölgő foltot a helyén. [...] Az a nagy, megdöbbentő talány, mely előtte kitárult, összeszorította a bojtár szívét. Anika és a bacsa nevét kiáltozta."

6 A fiú tehát a jelölt újabb elhalasztódása helyébe (a folt mint a hiány jele) a nevet állítja - Olej Tamás nevét. Az elbeszélés visszatérő motívuma a jelek értelmezhetősége, referencializálásuk problémája: a jelek ugyanis nemcsak vezetik, de félre is vezetik az embert.

7 Olej Tamás számára annak a talány vokális jelnek, a „suttogó titokzatos hangnak" a jelölete kérdéses, amelyen a természet szólítja meg őt a felesége hangján: „Az a nagy, mélységes talány [kiem. P. D.], mely a természet fönséges arcán honol, beszél hozzá, az meg felelget neki." (...) „A bacsa szíve nagyot dobban [kiem. P. D.] [...]. Hangzani fog-e még egyszer az a 'Tamás' szó amaz ismerős, régi hangon [...]." Ebben az esetben is azt látjuk, hogy a jel, az index helyébe a név kerül („Tamás szó"), ezért a továbbiakban célszerű a nevek értelemképző szerepét vizsgálnunk a műben. Tamás, a tizenkét apostol egyike, nem volt jelen, amikor Krisztus feltámadott (Jn 20, 24), és nem akarja elhinni, amíg meg nem látja a szögek helyét, és a szögek helyére nem helyezi az ujját. Majd néhány nap múlva Krisztus újra meglátogatja a tanítványait, és azt 2 OLGA FREJDENBERG: Motívumok. Helikon, 1999/1-2. 55-63. 3 MIKSZÁTH KÁLMÁN: Tót atyafiak - Jó palócok. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1968, 55. 4 PIERCE fogalma. 5

1. m. : 40. 6

1. m. : 64. 7 Ilyen jelértelmező szituáció például az ólomöntéshez fűződő hiedelem megjelenése a történetben. Advent első vasárnapjának mágikus erőt tulajdonított a népi hitvilág. András-napkor a lányok forró ólmot csurgattak hideg vízbe, és a megmerevedett ólom-alakból megláthatták, hogy ki lesz a jövendőbelijük. 183