Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Néprajz - Lengyel Ágnes: Kortárs viseletek Hollókő „színpadán”

újabbakat is készítenek, mert többféle színű és formájú gyöngyöt lehet kapni, mint régen. Annak idején leginkább csak kék, fehér, piros tejgyöngyök voltak, most felhasználnak mindenfélét, ami csak kapható. A gyönggyel kihímzett sifont keménypapírral kibélelt kartonanyagra dolgozzák rá. A kisfékető korttyá ráncolt, virágos karton anyag, széle tüdőszíri pamutanyaggal szegett. A főkötő kendő része egy régi, piros-fehér mintájú brokátkendő, a rávarrott rózsaszín, sárga, kék, zöld, piros színű rajtokat Déskáné Szécsényben vásárolta, méterben. Ő maga kötötte, a befűzésbe általában férje is besegít. A rojtkötés módját a főkötőkészítő Percze Istvánnétól tanulta, illetve „lenézte" régi darabokról is. Makraménak nevezi ezt a technikát, ez esetben azonban ez nem a közelmúltban falun, városon divatos kézimunkázási módot jelenti, csupán a vastag fonalakból, spárgából csomózással készített térelválasztók, virágtartók, lakásdíszek készítési eljárásának megnevezését alkalmazza. A megvásárolt főkötő rojtja sima tornyos, ez itt az egyik legjellemzőbb motívum, de van még ezen kívül lepkés, pókos, szilvamagos, görcsös, kockás. Megjegyzi, hogy a hollókőieknek nem lehet a rajtban fehér szín. A varsányiak viszont szeretik a fehéret is, „mennél cifrább legyen." A homlokkötő fehér műítóra-csipke. Hollókőn olyat viselnek szívesen, aminek mintázatába egy-egy csillogó flitter van fűzve. A Palóc Múzeumba bekerült menyasszony-öltözetnek minden darabja új, a csizma kivételével. A viselet a menyecskééhez hasonlóan ugyancsak három-három rakott és vasalt alsószoknyát tartalmaz. A fehér, kosaras motívumú, apróra beszedett felső szoknya és a lajbi selyem anyagból készültek. Déskáné Nyíregyházán vásárolta az anyagot, egy családi kirándulás alkalmával. A lajbit tüdőszín posztóval szegte, ugyanúgy méretre igazíthatóan patentokkal záródik, mint a menyecske öltözet lajbija. A menyasszonyi öltözetben a selyem anyag az 1960-as évek óta fordul elő. Előtte batisztból készítették, matyó szalaggal díszítve. A nyaknál ráncolt batiszt derekú ingváll ujja gumis, a gyakran alkalmazott madeira-csipkeszalaggal szegett, és olcsó, függönyszerű nejloncsipke anyagból készült. A hozzávaló nyakbavaló kendő szintén batisztból van, madeira csipkével. A galárisi Déskáné új, fehér gyöngyökből fűzte. A menyasszony koszorúja 1910 körül még keskeny művirágkoszorú volt, amit később egyre szélesebb formájúra készítettek. Selyem rózsabimbó, gyöngyvirág, ezüst kalász díszekből állott. Az 1960-as években még egy apró, rozmaringból font kiskoszorúl is viselt a menyasszony, míg meg nem érkezett a vőlegényes házhoz, ahol (rimóci adat szerint) anyósa vette le a fejéről, s megőrizték, szemmelverés ellen a beteg gyermek párnája alá tették.

20 A most megvásárolt koszorút a rimóci Holecz Jánosné készítette el, ugyanúgy, mint a menyecskeöltözet nagyféketőjének koszorú-részét Ilyen koszorút viselnek manapság a Mária-lányok is. Kendőkötő, hajkötő, derékkötő és karra kötött új szalagok, illetve hímzett zsebkendő egészítik ki az öltözetet. A teljesen új anyagokból varrott menyasszonyi ruhához az 1960-as években készült lakkos csizma tartozik. Váci vagy rimóci cipészmester készítette és Fábián Andrásné László Emerencia (sz. 1931.) varsányi asszony tulajdona volt. A leány-viselet három újonnan varrott rakott alsószoknyából és egy régi, piros brokát szoknya anyagából varrott felsőszoknyából áll. A szoknyák régi szegélybársonyai általában már nem használhatóak, elkoptak, a zöld bársony szegőt ezért újonnan vett anyagból készítette a varrónő. A leány szakácská]a klott anyagú, új, alján a manapság Hollókőn igen kedvelt flitter díszítés: „most az kell, fehér flitter." Az ingváll az 1950-es években készült, használatlan darab, egy idős rimóci asszonytól vásárolta Déskáné néhány éve. Dereka váFlórián 1966. 41. Utal rá Palotay is, 1930. 139. 152