Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Régészet - Parditka Györgyi: Ludányhalászi-sóderbánya késő bronzkori település

> Kisméretű, enyhén kúpos nyakú, kettős kónikus füles bögre (6. kép 8.) Válla függőleges besimításokkal díszített, füle a vállvonalra támaszkodik. Formailag leginkább az Urnamezős kultúrkörből ismert vizes kancsókhoz hasonlít (Báta - PATEK 1968, Taf. LXXXVn. 9, Szentendre - PATEK 1968, Taf. CXXVI. 4, 7. stb), bár ezeknél kisebb és a hasvonala hangsúlyosabb. A vizes kancsókat a Ha B^re datálják (D. MATUZ 1992,20.). > Pereme élén benyomott pontokkal díszített csésze (10. kép 4.) A VIII. szelvényből egy fekete színű, belső oldalán finoman árkolt, pereme élén benyomott pontokkal díszített csésze töredéke került elő (10. kép 4.). Ez a díszítésmód csészék esetében nem jellemző, vastagabb falú edények peremeit szokták ujjbenyomkodással tagolni.

9 Uma alakú edények

10 Egész edényt nem lehetett a ludányhalászi leletekből összeállítani, de a töredékek alapján több típusra lehet következtetni. A 66. objektum tetejéről egy kívül fekete, belül barna színű, feltehetően kihajló peremű urna töredéke került elő (8. kép 6.). Kúpos nyaka vízszintes besimításokkal, alatta két csoportban függőleges kis vonalkázásokkal díszített. Válla vízszintesen síkozott. Hasonló urna alakú edényekhez tartozhattak a vízszintes besimítással és a vállrészen síkozással díszített darabok (5. kép 7, 7. kép 10, 9. kép 2.). A tálak kapcsán már volt róla szó, hogy a Ha Aj időszaktól terjedt el az edények vallanak síkozása. A Kyjatice kultúra klasszikus formaanyagához tartoznak a kihajló peremű, kúpos nyakú, nyakán vízszintes besimításokkal díszített urnák, urna alakú edények. Ilyenek kerültek elő, pl. Mátraszőlősön (KEMENCZEI 1984, Taf. LXX. 11.) és Szajlán (KEMENCZEI 1984, Taf. LXXXIV. 1, 6, 11, 19, 21 stb.). Ludányhalásziban is jelentős számban kerültek elő vízszintesen besimított, árkolt töredékek, amelyek egy része urna alakú edényekhez tartozhatott (5. kép 8-9, 7. kép 9, 9. kép 6. stb.). Ritkábban ugyan, de síkozott vállú darabok is előfordulnak a kyjaticei anyagban, pl. Mátraszőlősön (KEMENCZEI 1984, Taf. LXX. 13.), Szirmabesenyőn (KEMENCZEI 1984, Taf. XCIII. 24.), Szilvásváradon (D. MATUZ 1999,24. kép 2.). A ludányhalászi telepen is több kis ilyen töredék került elő (pl. 10. kép 2.). A két díszítésmód együttes használata viszonylag ritkán, de megfigyelhető, pl. Harsányban (KEMENCZEI 1984, Taf. LXXXVIII. 6.), Radzovceben (FURMÁNEK 1990, Obr. 23. 1.), Szilvásváradon (D. MATUZ 1999,16. kép 11, 32. kép 4.). A ludányhalászi urna alakú edény legközelebbi párhuzamának egy a Pösténypuszta-Homokbányából (SOÓS 1979, VIII. tábla 6.) előkerült edény tekinthető. A 66. objektum tetején előkerült urna esetében a vízszintes besimítások alatt függőleges vonalakból álló csoportok is gazdagítják az edény díszítését. Ez az urnák esetében nem jellemző, párhuzamát nem találtam. A vízszintes besimításokat általában benyomott pontsor egészíti ki. Ilyen módon díszített töredékek a telepről is előkerültek (7. kép 9, 9. kép 12.). D. Matuz E. megállapítása szerint, a két díszítés együttes használata leggyakrabban a kultúra késői szakaszát reprezentáló barlangi leletek, pl. Aggtelek Baradla-barlang (KEMENCZEI 1984, Taf. Cl. 18-22, Taf. CIL 10-11, stb.) és földvárak, pl. 9 Bővebben majd a fazekaknál térek ki erre a díszítésmódra. 10 A településen előkerült ilyen típusú edényeknél funkcionálisan nem urnáról van szó, de a kutatás az ilyen típusú edényeket egyöntetűen urnának nevezi. 125