Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Történelem - Szvircsek Ferenc: A fejlesztés és megtorpanás évei. „Minden bányásznak hazafias kötelessége teljesíteni a terveket”

Magyarországon állomásozó Önálló Bányász Zászlóaljak: Működési hely Alakulatszám Pécs 1-2. Salgótarján 3. Tata 4. Zirc 5. Dorog 6. Annavölgy 7 Miskolc 8-9. Ozd 10. Várpalota 11. Bodajk 12. Komló 13-14. Petőfibánya 15. 1 Az országban összesen 15 Önálló Bányász Zászlóalj tevékenykedett. A létszámukból: honvéd 6 876, katona 7 461, polgári alkalmazott 35, tábornok 152, tiszt 260, tiszthelyettes 173, a géppisztolyok száma pedig 106 db volt. A kemény tél s főleg az a tény, hogy az ország nem rendelkezett megfelelő energiatartalékkal, azt eredményezte, hogy év elején az ipari termelés visszaesett. Ismét szükség volt tehát minden munkáskézre. A nógrádi szénmedencébe vezényelt honvéd munkásokat: Baglyasalján, Kisterenyén, Nagybátonyban és Kisteleken szállásolták el. A bányászok a politikai irányítók sugalmazása szerint, a segíteni akarás, az „elvtársi együttérzés" új példájaként fogták fel a honvédek megjelenését, és miután béke van, így a katonák nem a harctereken vívják csatájukat. Az általános vélemény szerint most munkáskézre volt szükség, hogy épüljön az ország. A honvédek, tehát megérkeztek a nógrádi bányaüzemekbe, s az ő feladatuk az lett, hogy bányászainkkal együtt dolgozzanak a széntermelés növekedésééit. A bányászok örültek a segítségnek, bár tudták azt is, hogy a katonák többsége nem ismeri a bánya veszélyeit, mert nem ért a bányamunkához. Feladatuknak tekintették azt, hogy megismertetik velük a bányászok nehéz és veszélyes munkáját, és a már ismert „Nevelj új bányászt" mozgalmat is ezzel felújíthatják. A bányaüzemek műszaki dolgozóira várt az a feladat, hogy a honvédek elsajátítsák a bányaművelés technikáját, s munkájuk révén a vállalat teljesíteni tudja éves tervét. A munka mellett azonban a szórakozás, a tanulás lehetőségét is biztosítania kellett a vállalatnak. Műsoros estéket, filmvetítéseket szerveztek, melynek során együtt szórakoztak a bányászokkal. Az üzemeknél felfrissítették a könyvtárak állományát, felszerelést, sportpályát biztosítottak a sportolni vágyó honvédek számára. A bánya vezetése abban reménykedett, hogy amikor a honvédek majd civil ruhát öltenek magukra, azzal állnak majd elő, hogy továbbra is a bányában kívánnak dolgozni. A kép azonban nem volt mindenütt ilyen kedvező, ezért a történeti hűségéit meg kell említeni, hogy a pl. a Ménkesi bányaüzemben a bányamunkások nem akartak, vagy pontosabban nem szívesen dolgoztak a honvédekkel. Feladatukká tették, hogy megszerettetik a katonákkal a bányát, így majd többen maradnak a bányász szakmánál. 11