Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Közlemények - Kerényi Ferenc: Velünk élő klasszikusok?

Szilveszter cselekedete - kivált, hogy Petőfi önéletrajzi vonásokkal is felruházta mindig is megritkította az elbeszélő költemény körül a levegőt. A kiváló érzékenységű, de mereven konzervatív irodalomtörténész, a Gyulai-tanítvány Horváth János előbb csupán „erkölcsi félszegség"-ről beszélt, elítélve Szilvesztert, hogy az nem a kispolgári családidul szerint próbált meg beilleszkedni a társadalomba, utóbb azonban indulatosabb szavak jöttek elő tollából, amikor „a nagyvárosi söpredéktársadalomrór, a Szilveszterben munkáló „romantikus féreg"-ről értekezett Petőfi-könyve vonatkozó fejezetében. Horváth Jánost 1922-ben ugyanaz a megdöbbent értetlenség mozgatta, mint napjaink - sajnos, már valós életélmények alapján ítélkező - amerikai (angol, francia, spanyol stb.) kispolgárát, aki csupán elszörnyedni képes a történteken. Másik könyv - másik klasszikus. Londonban 1990-ben jelent meg Desmond Morris könyve, a The Animal Contract (Magyarul 1995-ben: Az állati jogok szerződése.) A fordító, Szappanos Gábor jól ismerte Az ember tragédiáját, és anélkül, hogy eltért volna az eredetitől, finoman azt is érzékeltetni tudta a magyar olvasónak, hogy mintha már Madách falanszterében járnánk: „A gazdasági állatok immár nem egyebek, mint lábon járó hústömegek." (152.) Vagy: „Néhány talán megmarad közülük, és élő múzeumi darabként azokra a régi időkre emlékeztet majd bennünket, amikor a gazdálkodás még életképes volt." (176-177.) Emlékeztetőül Madách szövege a XII. színből, a drámai költemény 3256-3263. sora: Mi állat él tehát még a világon? Minő kérdés, hát nálatok nem így van? Él, ami hasznos, és mit ekkorig A tudomány pótolni nem tudott: A disznó és a birka, de korántse Olyan hiányosan már, mint minőnek A kontár természet megalkotá: Az élő zsír, ez hús- s gyapjútömeg." Pedig 1990-ben és 1995-ben az állat és az ember klónozása még nem volt a tudományetika napi kérdése... Ismét más. Még a Harry Potter-könyvek népszerűségét is elhomályosította, főként a felnőtt olvasók körében, az az ádáz vita, amely Dan Brown regényeit, jelesül a The Da Vinci Code címűt (2003) kísérte és kíséri: lassan már az értelmezések, kommentárok és cáfolatok is megtöltenék egy kisebb könyvespolcot (A regény magyarul: A da Vinci-kód, 2004.) A nagy és gyors üzleti siker reménye arra készteti a kiadókat, hogy mindegyiket piacra dobják nálunk is, sebtében magyarítva, minél hamarabb. Szó sincs már olyan míves megoldásokról, mint amilyet egy évtizede még észlelhettünk és feljebb említettünk. Sőt, egy új jegyzettípus jelent meg a vitaírások magyar kiadásaiban, amelyekben a fordító az alapmű átültetésének nyelvi és értelmezési hibáit teszi szóvá, mintegy az érvelés kiegészítéseként. E kőkemény üzleti manőver közepette, amely viszont már a hazai könyvpiac harcainak szempontjait juttatja érvényre, „természetesen" nem jut erő és idő arra, hogy a magyar olvasó ismereteire utaljanak. Példának itt van Brownnak említett, szinte virtuóz módon összefércelt könyve, amelyben az egyik alaptétel, hogy a nicaeai zsinat Kr. u. 325-ben döntő szerepet játszott abban, mely evangéliumok legyenek benne az Újszövetségben, és itt döntötték el azt a teológiai vitát is, hogy Jézus isteni lény volt-e. (Es így értelemszerűen nem lehetett felesége és nem lehettek gyermekei.) A siker„ÁDÁM TUDÓS 274