Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Néprajz - Ujváry Zoltán: Gyulai Pál két versének folklór párhuzamai

meg a legendát, jóval a vers születése előtt. Később ezt közölte a Magyar Népköltési Gyűjtemény első kötete, amelynek Arany mellett Gyulai volt a szerkesztője. A vers menete a publikált - nem az előadásbeli - változathoz áll közelebb. Erre a csekély eltérésből is következtethetünk. A meséből szavak, sorok kerültek át Gyulai versébe. Pl. Arany: „Itt szalad, itt szalad, itt szalad. " Gyulai: „»Itt szalad!« mind azt kiáltja. "Arany: „búvik, búvik, búvik." Gyulai: „»búvik, búvik« reá kezdi." Arany: „... a galamb: „a bukorba, a bukorba, a bukorba" Gyulai: „A galamb is búgja sorba': »A bukorba, a bukorba!«" A részletesebb összevetéshez közöljük Arany László gyűjtését és Gyulai Pál versét: „Mikor Jézus Krisztust el akarták fogni, hogy keresztre feszítsék, bujkált az üldözői elől egy erdőben. A mint az üldözők keresték, a kis pacsirta másfelé akarta őket vezetni, hogy meg ne találják Jézus Krisztust, de a fürj elkezdett kiabálni: „itt szalad, itt szalad, itt szalad," - rá meg a bíbicz hogy: „búvik, búvik, búvik," legutoljára meg a galamb: „a bukorba, a bukorba, a bukorba." így az üldözők megfogták Jézust. Ekkor Jézus megátkozta a három madarat. A fürjet, a miért azt' kiabálta, hogy „itt szalad" arra átkozta, hogy magosán repülni ne tudjon, csak mindig a vetés közt szaladgáljon; a bíbiczet, amiért elárulta, hogy „búvik," arra átkozta, hogy mindig a rétben sás közt, káka közt bujkáljon; a galambot, a miért megmondta az üldözőknek, hogy „a bokorban", arra átkozta, hogy soha fára ne szállhasson, csak a bokrok alatt keresgéljen. De a kis pacsirtát, a miért másfelé akarta vezetni az üldözőket, megáldotta, hogy a legmagasabban tudjon repülni, s reptében csak ő tudjon énekelni." (Nagykőrös) Krisztus és a madarak Krisztus urunk futott, bujkált, Kis pacsirta elkíséri; Hideg földön az erdőn hált; Galamb, bíbicz, fürj csak nézi, Üldözői ott sem hagyták, S nem búsul, hogy ezt okozta, Ott is meg-megriasztották. Krisztus őket megátkozta: Kis pacsirta pártját fogta, A fürjet, hogy fenn ne szálljon, Merre bujkál meg nem mondta, Csak vetés közt szaladgáljon; Sőt hítta az üldözőket, A bibiczet, meg ne álljon, Hogy vezesse félre őket. Réten, káka közt bujkáljon; De a fürj a hogy meglátja: A galambot, búban éljen, „Itt szalad ! " mind azt kiáltja; Bokrok alatt keresgéljen. A bibicz meg mindjárt pedzi, A pacsirtát szívvel, szóval „Búvik, búvik!" reá kezdi; Megáldotta ezer jóval: A galamb is búgja sorba: Tudjon békén fészken ülni, „A bukorba, a bukorba!" Legmagasaban felrepülni, Földre szállni, égbe kelni Megfoták a bokrok alján, S reptében is énekelni. Szegény Krisztus arcza halvány, El is vitték kínhalálra, Megfeszitni keresztfára. 186