Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Néprajz - Flórián Mária: Gerezna

legetett turcát Balogh Jolán azonosította a subával. Ekkortájt a „suba a legegyetemesebb magyar ruhadarab volt", a királytól a szolganépig, világiak és egyháziak, asszonyok és férfiak egyaránt viselték, csupán anyaga változott a rang szerint. A budai várat őrző ajtónállók „erdélyi bárányőr subába" burkolóztak, és az esztergomi érsek személyzetének többsége is, le az ökörpásztorig, báránybőr subát kapott járandóságban. Csakhogy a ma subának ismert báránybőr palásttal ellentétben az egykorú leírások bokáig érő, ujjas és galléros, nyaktól derékig gombolt subákat emlegetnek, amelyek egyértelműen különböztek a nyugati viseletben nagy szerepet játszó Sc/iauMól.

44 A15. század végi eperjesi végrendeletekben suba vagy schuba névalakkal szereplő, „magyaros" szabású, a nemesség körében használatos felsőruhát Szende Katalin is megkülönböztette a nyugat-magyarországi városokban használatos díszköpenytől, a schaube-tól, ami palástszerű is lehetett, de többnyire bő ujjakkal, széles, szögletes gallérral írták le.

45 A 16-17. századi nemesi ingósági leltárakban és végrendeletekben jó néhányszor szerepel férfi és női suba említése, leírása, de ezeket - Radvánszky szerint - alig lehet megkülönböztetni a mentétől.

46 A közrendűek hasonló ruhaféléiről pedig szinte nincs is bizonyítékunk. Zoltai Lajos

47 egy 1552-es debreceni tanácsi jegyzőkönyvből idézett suba-adatot, és az ugyancsak itteni, 1598-as szűcsartikulusok segítségével ennek női párját, a rövid subicái is beillesztette a 16. századi debreceni öltözködésbe, ezt követően nem idéz utalást a subára vonatkozóan. Kecskemét városa 1600-ban egy suba és egy ködmön árát adta meg a szűcsöknek. Ez a suba szinte egyetlen egykorú kecskeméti említése, az itteni szűcsök 1672-ben vagy 1726-ban, földesumkhoz írt levelekben sem említik.

48 A suba megnevezés mintha általában feledésbe merült volna. Kétévszázados szünetet követően - a szűcsök árszabásait közlő kötet tanúsága szerint

49 csak a 18. század végétől jelentkezett rendszeresen, ekkor már - a bunda szóval egyetemben - egyértelműen juhbőrből szabott palást jelentésben. Manapság bundának nevezzük általában a szőrméből készült vagy szőrmével bélelt felsőruhákat. Szende Katalin is ilyen gyűjtőfogalomként használja a bunda szót a 15. század végi különböző megnevezésű és egykor valószínűleg különböző szabású, megjelenésű szőrmés ruhafélékkel kapcsolatosan,

50 amelyekről nem tisztázott, hogy mikor jelöltek szőrmével kifelé viselt bőrruhát, és mikor használták őket bélésként. Maga a bunda

5] szó azonban csak a 18. század elején jelent meg a magyar szókincsben, és hogy még bonyolultabb legyen a terminológiák és a ruhafélék között eligazodni - a szőrmés bőrpalást, a juhászbunda, de utóbb a posztóval is borított ujjasok jelölésére egyaránt szolgált. Balogh 1985: 386-390. Szende 2004: 149-150. Radvánszky 1986.

1. 68-69. Zoltai 1938: 90. Papp 1930: 26-27. Flórián 1997. Szende 2004: 150. Bunda: 1723 első hazai említése - bizonytalan eredetű, szőrmekabát értelmű szó, a környező nyelvekbe a magyarból ment át. Benkő 1967. I. 389. - A szűcsök árszabásaiban (Flórián 1997.) a bunda szó csak a 18. század közepétől lett egyre gyakoribb. 166