Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Történelem - Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Nógrád megyében

Az úrbéres közbirtokosságok a falun belül önálló testületet alkottak, és sajátos szervezeti rend szerint működtek. Legfontosabb feladatuk az volt, hogy kezeljék az osztatlan közös tulajdont, szervezzék a legeltetést, biztosítsák a legelők és az erdők szakszerű ápolását, és elosszák a közös erdőből évente kitermelhető fát a tulajdonostársak között. A tényleges ügyintézés a közbirtokossági tanács (Endrefalva) feladata volt.

38 A testület vezetője az úrbérességi elnök, akinek a megválasztásánál sokat számított a rátermettség, így értelmes, megbecsült és törvénytisztelő, törvényt ismerő embert kerestek elnöknek. Az elnök helyenként tiszteletdíjat is kapott, ez Endrefalván 1911-ben 100 korona volt.

39 A pénztáros a közbirtokosság pénzügyeit intézte, a bevételeket és a kiadásokat kezelte. A tisztség fontosságát jelzi, hogy Endrefalván 1895-ben a főszolgabíró rendeletére az első megválasztott vezető az úrbéresi pénzkezelő gazda volt (Papp József), aki a közgyűlési számadásokat és jegyzőkönyveket is vezette 1900-ig.

40 A közbirtokosságok vagyonát és a működést érintő minden fontos kérdésben a tagok közgyűlése döntött. Ez fogadta el a társulat alapszabályát, névjegyzékét, a legelőrendtartást, és választotta meg a tisztségviselőket. Endrefalván 1900-ban úgy választottak elnököt, hogy a községi bíró kandidált három személyt, akik 3-7-7 szavazatot kaptak, majd sorshúzással Deák Vencel lett az első úrbéresi elnöke A 20. század elejétől az Északi-középhegység több falujában előfordult, hogy a lakosok összefogva közösen vásároltak erdőt a település határában birtokos uradalmaktól. Az erdőn kívül többször jelentős legelőterülethez és szántóföldhöz is jutottak, sok esetben pedig a legelő növelése miatt vették meg a területeket. Különösen gyakori volt ez Nógrád megyében, ahol a legelőelkülönítés után sokfelé feltörték azokat, s a gazdák a közös legelővásárlással próbálták biztosítani az állattenyésztés bázisát. Az 1957-es nyilvántartás szerint a megyében 116 ilyen közösség létezett, amelyből egy-egy településen több is előfordult. Kétszer történt vásárlás Berceliben és Béren, ötször Hasznoson és Mátramindszenten, hétszer Egyházasgergén és tízszer Mátrakeresztesen.

42 Karancskesziben 1910-1944 között hét nagyobb vásárlás volt, amelyek után legeltetési társulatokat szerveztek. A Marakodi pusztán először 1911-ben létesült közbirtokosság. Egyházasgergéről több család költözött Karancskeszibe, és megvett egy 600 holdas területet, amelynek a fele szántóföld volt, a többi erdő és legelő. A szántókat és az erdő felét felparcellázták, a többit a legelővel együtt közösen használták. A marakodi pasztái csoport birtokosság legeltetési társnlatának alapszabályát 1944-ből ismerjük. A terület 211 kat. hold 121 négyszögöl, amelyből 200 hold legeltethető. A településen a társulat tulajdonában volt egy kovácsház és egy pásztorház közös tető alatt, valamint egy kovácsműhely. A szérűskert és az 1 kat.hold 1 406 négyszögöl cselédföldek mellett a temető is a társulaté volt.

43 Apoklyosi legeltetési társulatot az Alvégen lakó 30-35 ember alapította a Poklyos dűlőben vett 200-250 holdas erdős legelőn. A felvégen lakó 20 család az Egres dűlőben vásárolt 120 holdas erdő-legelő kezelésére hozta létre az egresi legelteNML IX. 265. NML IX. 265. NML IX. 265. NML IX. 265. NML XVII. 51. NML IX. 261. 83