Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Szvircsek Ferenc: A nógrádi szénbányászat az első ötéves terv időszakában (1950–1954)

A szakmunkásképzés során, 385 vájár és 313 segédvájár végzett a vállalati tanfolyamokon. A vájáriskola gyakorló bányája Irén bánya volt, ahol magát az oktatást, a termelőmunkát végző bányászok látták el. A mélyfúró részleg 1949. november 1-től levált a vállalattól. Azt is megállapította az általános vizsgálat, hogy az 1949. évi vállalati veszteség 20 895 000 forint volt, ami azt jelentette, hogy a kitermelt szén minden tonnájára 12,34 forint veszteség jutott! 1950. április 1-től újból a vállalatba olvasztották a Nógrád-Hevesi Ipari Lakótelepkezelő Nemzeti Vállalatot, s így 42 lakótelep kezelésének gondját vették át 4 545 lakással, iskolával és üzlettel. A szénbánya telepgondnokságának kezelésébe 28 lakótelep, 3 092 lakással került vissza, ahol 634 nyugdíjas és 220 nem szénbanyai dolgozó élt. A Salgótarjáni Szénbányák Nemzeti Vállalat vezetői: Vezérigazgató: Zgyerka János munkáskáder Vezérigazgató helyettes: dr. Csillag József oki. bányamérnök Terv és üzemgazdasági főosztály: Főosztályvezető: Házer Sándor munkáskáder Főosztályvezető helyettes: Lassan József oki. bányamérnök Műszaki főosztály: Főosztályvezető: Gubán Balázs munkáskáder Főosztályvezető helyettes: Hentschy Kálmán oki. bányamérnök Adminisztrációs és pénzügyi főosztály: Főosztályvezető: Kuhinka Gyula tisztviselő Főosztályvezető helyettes: dr. Boán János főkönyvelő.

8 1950. november 2-án, a Minisztertanács újból rendezte a bányamunkások bérét, s bevezették a norma megállapításon alapuló teljesítménybért és a prémiumot. (1957-ben azonban ismét visszatértek a szakmánybérezéshez). Nagy általánosságban, a magyar szénbányászatban három bérezési rendszert alkalmaztak: darabbért (teljesítménybér), időbért és prémiumos időbért. Darabbérben a közvetlen termelőmunkát végző bányabeli szakmunkásokat (vájár, segédvájár, csapatcsillés) fizették. Az „országos iránynormák" nyolc bérkategóriát állapítottak meg. A bányászati munka igazi megbecsülését jelentette a hűségjutalom bevezetése, melyet a Párt- és Kormányhatározat rendelte el 1950-ben, és először 1950. december 31-én került kifizetésre a fizikai dolgozók részére, majd a következő év bányásznapján a fizikai dolgozók mellett, a földalatti műszaki dolgozók is megkapták. A hűségjutalom járt minden ipari munkás és műszaki állományba tartozó dolgozónak, akinek igazolatlan mulasztása az év folyamán nem volt. Egy igazolatlan mulasztás a hűségjutalom felének, két mulasztás a teljes összegének elvesztését jelentette. Illetményszén csak a családfenntartó szénbányászati munkavállalókat illette meg. A jobb minőségű szenet kiszolgáltató vállalatoknál 5-5,5 tonna, a keverékszén minőség esetében (ide sorolták Nógrád megyét) 6-6,5 tonna, lignit esetében pedig 7 tonna volt az egy-egy dolgozónak járó szénmennyiség. 1950. november 22-én a bányamunka erkölcsi és anyagi elismerése érdekében kormányhatározattal vezették be a Bányásznap megünneplését is. NML.XXXI. 8. 15. d. Szabad Nógrád. 1950. szeptember 2. 45