Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Természettudomány - Pászti Andrea: Az Eger környéki oligocén Tardi Agyag halmaradványai

1. ábra: A Tardi-tenger ősföldrajzi képe (Bálái 1998) A Tardi Agyag vastagsága általában 30-70 méter, csak ritkán haladja meg a 100 métert. A Tardi Agyag Formáció tulajdonképpen kitölti a magyarországi alsó-kiscelli alemeletet (NAGYMAROSY1992). A Formáció a kisegedi feltárásban jellegzetesen ősmaradvány-szegény, főként csak levéllenyomatokat (NÓVÁK 1950, ANDREÁNSZKY 1965, HABLY 1979), halpikkelyeket és halmaradványokat tartalmaz (WEILER 1933, BÖHM 1942). A Tardi Agyagot három szintre lehet tagolni (BÁLDI1983). Az alsó 10-20 méteres tengeri szint plankton foraminiferákban gazdag. A középső, molluszkás szintet a legalsó laminites közbetelepülés felett kb. 7 méterrel megjelenő 2 spiratellás szint valamint a felsőbb spiratellás szint felett 5-10 méterrel jelentkező bentosz molluszkákat tartalmazó szint alkotja. A legfelső 3040 méter vastag csökkentsósvízi szintben fordulnak elő a levéllenyomatok, halpikkelyek és hallenyomatok. A Tardi Agyag nagyobb része anoxikus tengerfenéken rakódott le. A felső-eocén és az alsó-kiscelli alemelet képződményeinek ősföldrajzi kapcsolatát déli irányban a megszűnő Tethys felé kell keresnünk, minden bizonnyal a Szlovéniai-korridoron keresztül. Egyidejűleg a Lengyel-árkon keresztül feltételezhető hidrogeográfiai kapcsolat a boreális régió felé is. A tengeri víztömegek szabad áramlását lehetővé tevő ősföldrajzi-tektonikai kép az kora-kiscelliben megváltozott, és a Tardi-üledékgyűjtő részleges vagy teljes izolációját idézte elő (NAGYMAROSY 1992). Az általam vizsgált feltárás Észak-Magyarországon, Heves-megyében, Eger környékén található, az Eger és Noszvaj közti műút északi oldalán, ahol a Kiseged-hegy oldalában több tíz méter vastagságban figyelhetők meg a formáció képződményei (NAGYMAROSY, é. n.) (2. ábra). 2. ábra: A lelőhely geológiai alapszelvényének vázlata (Nagymarosy, 1992) A feltárásban a Budai Márga és a Tardi Agyag képződményei bukkannak felszínre. A Budai Márga sárgásfehér színű, vékonypados, kemény és laza márga-mészmárga padokból áll, vastagsága kb. 25 méter lehet (NAGYMAROSY é. п.). A Budai Márga fedője a Tardi Agyag, melynek alsó tagozata nem, vagy nagyon enyhén mikrorétegzett. Ez az alsó rész világosszürke márga, agyagmárga, kb. 10 méter vastagságban jelenik meg. Felső részéből csökkentsósvízi nannoplanktont és molluszkafaunát írtak le. E felett kb. két méterrel települ a „halaspala", mely a Tardi Agyag felső tagozatába tartozik. Ez a 1,5-2 méter vastag palásán elváló fehéresszürke, kemény, enyhén kovás agyagos aleurolit tartalmazza az általam is vizsgált hallenyomatokat és halpikkelyeket. A Tardi Agyag fedőjét képező Kiscelli Agyag szürke, vastagpados agyagmárga, márga, mely tartalmazhat mangán-oxid lencséket. Alsó részében nannoplanktont, gazdag bentosz és plankton foraminifera faunát tartalmaz. A Budai Márga és a Tardi Agyag kora-kiscelli, míg a Kiscelli Agyag késő-kiscelli korú (NAGYMAROSY 1992). 256