Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Kapros Márta: Főkötők és fökőtőhasználat a Karancs vidékén

rendben mögéjük sorolt státuszú bányászok, salgótarjáni üzemekben munkát találó férfiak aszszonyai könnyebben lemondtak a drága viseletdarabról. Ha tehát úgy tettem fel a kérdést, hogy meddig hordtak rakott főkötőt az adott faluban, a válasz, hogy a két világháború között feltétlenül, s a gyűjteményi tárgyak adatai szerint Etesre, Karancsságra, Ságújfaluba az 50-es években is varrattak belőle. Ha a megkérdezettek saját gyakorlatára irányult a kérdés, a 30-as években férjhez ment asszonyok körében is mind gyakoribb az a válasz, hogy neki már nem volt rakott főkötője. Bár legtöbbjük szükségét érezte, hogy mindjárt magyarázatot is fűzzön hozzá, egyéni helyzetére, sorsa alakulására (pl. özvegyemberhez ment férjhez; gyászolt, amikor férjhez ment; kellett a pénz, hogy a szülőktől külön költözhessenek) hivatkozva. Tutris főkötő A rakott főkötő elterjedési területétől elkülönült a Litke-Ipolytarnóc-EgyházasgergeMihálygerge falucsoport. Farkas Pál a litkei tutrH külön típusnak tartja, „mely inkább olyan csinált virágokból tornyosra rakott magas fejdíszféle", aminek selyem szalagja leér a földig.

37 A főkötőt részletesebben Máthé Judit gyűjtéséből ismerjük. Alapformája az emlékezet szerint megegyezett a rakott főkötővel. Anyaga egyszínű selyem, itt is a rózsaszínt, világoskéket és fehéret kedvelték elsősorban. A háüap azonban nem rakott, hanem széles, laza hajtásokba szedett, és vízszintes irányban. A tarkóra illesztett szalagcsokor feltűnően széles, 30 cm körüli selyemcsíkból formázott, végei leértek - az itt bokáig érő - szoknya aljáig. A főkötő drótvázzal merevített, a szalagcsokor csíkja béleletlen. A tarajos szalagsáv hasonlóan keretezi az előlapot, mint a rakott főkötőknél. Feltűnő különbség a művirágos díszítésében volt. Az előlap arc felé eső részén körbefutó, keskeny koszorún és hátul a szalagcsokor fölé rögzített, laposabb bokrétán túl, az előbbi mögé még egy széles, tarka színösszetételű, középen akár 15 centire is felmagasodó művirágkoszorút erősítettek (torony, koszorú). Sokféle néven emlegették: koszorús, gyöngyös, tornyos, tutris, püspöki vagy füleki féketőként Az utóbbi jelzőkből Máthé Judit arra következtet, hogy Fülekpüspökiből terjed el ez a forma. Saját litkei gyűjtéseim szerint Dudás pál Mari helybeli varrónő nevéhez kötötték az 1910-es évektől elterjedő új főkötődivatot. Azelőtt hasonlót hordtak, mint Ludányban, csak a jacquard szalagból készült csokor szárai leértek a szoknya aljáig. S ez a forma is megmaradt a tutris mellett addig a rövid ideig, amíg még viseltek főkötőt, mindössze 37 FARKAS 1911: 147. - A „tutró"-t Reguly is említi egy rapi (Rapovce) asszony főkötőjének leírásában virágbokréta valószínűleg helyi elnevezéseként (REGULY 1994: 94). 19