Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Néprajz - Flórián Mária: Gerezna

Radvánszky megállapította, hogy az apró vadbőrökből

9 összeállított gerezna divatja csal< a 17. század első évtizedeit élte meg. Az eredetileg lombos, fürtös külsejű „ó nyest gerezna", rókamái gerezna, pegymet, nyúl és egyéb állatbőrből varrott gerezna mellett 1612-ben, Erdélyben volt „mezítelen gerezna" is, vagyis olyan, amit már szőrméjével befelé viselték, de még nem volt posztóval beborítva. Az ekkor tájt készült gereznákat a század végére elhordhatták. A18. század elejéről az 1600-as évek végére visszaemlékező Apor Péter már így írt: „Nem értem, de hallottam bizonyosan, hogy régen a főasszonyok geleznában jártak ki-ki maga állapotjához képest, kinek nyusziból való volt, kinek nyestből, kinek petymetből, egyszóval akitől mint tölt ki, aminthogy gyermekkoromban magam is láttam az nagyanyám, Imecs Judith petymetből való geleznáját, s hallottam bizonyosan, hogy más régi főasszonyoknak is még akkor a geleznájok megvolt."

31 A 17. század végén festett erdélyi viseleteket bemutató akvarellsorozatban is egy „kolozsvári öregasszonyt" ábrázoltak gereznában,

32 vagyis a gereznát a sorozat készítésének idején is divatjamúlt ruhafélének tartották. A gerezna szó a 17. század közepétől már inkább a különböző minőségű szőrmebélések jelölésére szolgált.

33 Az apró bőrdarabokat rögzítő, kívülre került varrások takarására, a már bélésként használt gereznát valamilyen matériával beborították. Az abaúji, zempléni szűcsök árszabásából nyilvánvaló, hogy a róka hát-, nyak- és torokszőrénél is finomabb hasalji szőrméjéből varrt málgerezna volt a legjobb minőségű bélés, ez volt a legdrágább: Egy Gerezna Róka mal bellest Torkostul flo 10 16. Egy róka hát gerezna nyakastul flo 26. Egy Róka nyak gerezna béliestül flo 30. Egy róka Torok belles flo 40.

34 Lassan maga a szó is feledésbe merült. 1653-ban Szabolcs vármegye, 1666-ban Zemplén vármegye árszabásai már csak szőrmékből varrt bélést emlegetnek.

35 Az 1697A feldolgozható állatbőr a 17. század elején: „mogyoró nyest" (főnyest), „kő nyest" „bik nyest" (a jelzők a nyest bőrének minőségére utalnak, a legjobb minőségű - árából ítélve - a mogyoró nyest volt), farkasbőr, róka, hasi bárány, szék bárány, kecske, bötös bőr (= kétszer nyírt bárány), vadmacska, nyúl, vidra, nerc, görény, hörcsög, borz, hiúz volt Erdélyben az 1625-ben kiadott Gyulafehérvári limitatio szerint (Szilágyi 1882. VIII. 282.). A választék Heves vármegyében, a század közepén más sokkal szűkebb volt: hiúz, medve, farkas, nyest, róka, bárány (füves bárány, hasi bárány, szopós bárány), vadmacska, őz, görény, nyuszt, nyest (Németh 1990: 105.). Radvánszky 1986. II. 32 (1618), 205 (1612), III. 228 (1612). Apor 1972: 27. Viseletkódex 1990. 36. képe Radvánszky 1986.

1. 96. BAZ Megyei Levéltár - Sátoraljaújhely IV. A. 1001/b. Loc. 98. No. 278. 1653. Kassa, Abaúj, Zemplén vm. BAZ Megyei Levéltár - Sátoraljaújhely IV. A. 1001/b. Loc. 98. No. 278. 1653. Kisvárda, Szabolcs vm.; - BAZ Megyei Levéltár - Sátoraljaújhely IV. A. 1001/b. Loc. 98. No. 281. 1666. Zemplén vm. 164