Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Történelem - Fodor Miklós Zoltán: Nyilaskeresztes pártok jelenléte az 1930-as évek Nógrád megyéjéből

Társadalmi támogatottság, belépési motivációk Kik alkották a Nyilaskeresztes Párt társadalmi bázisát? Ránki György szerint: „A nyilaskeresztes pártok nemzeti jelszavakat és tradicionális értékeket hirdető ideológiája valójában nagyon vonzó volt az alsó- és középosztály szemében, amely sokat szenvedett jövedelme bizonytalansága, a válság után különösen élesen jelentkező gazdasági nehézségek miatt. így a nyilasok erős szociáldemagógiája, s e szociális kérdéseknek az antiszemitizmussal való összekapcsolása is fogékony talajra találhatott."

62 1939-40 körül a Nyilaskeresztes Párt a társadalom szinte minden rétegéből sikerrel szólított meg csoportokat - értelemszerűen a zsidóságot leszámítva. Ha néhány fő erejéig is, de soraik között megtalálható volt a történelmi arisztokrácia. A történelmi középosztály egy nem jelentéktelen része rövid ideig támogatta a nyilasokat, de közülük sokan hajlamosak voltak gyorsan elpártolni, ha a nyilas mozgalom társadalmi vonalon túlzottan radikális arcát mutatta. 1941-42-ig, a közkeletű vélekedésekkel ellentétben nagyszámú értelmiségi erősítette a párt sorait. A kispolgári rétegek, a keresztény kiskereskedők és különösen az iparos kisegzisztenciák végig a legstabilabb bázisát alkották a pártnak. Az ipari munkásság 1939 táján többségében szintén a nyilasokban látta a jobb élet reményét, hasonlóan a bányamunkásság is. Falun a kisbirtokos parasztság, az agrárproletárság, a gazdasági cselédek alkották a mozgalom támaszát. Az ipari munkásság részvételéről árulkodik a népbírósági iratok között talált számos salgótarjáni acélgyári munkás párttag, akadnak öblösüveggyári munkás nevek. Hogy milyen arányban voltak találhatók az egyes üzemek dolgozói között nyilasok, arról konkrét adatok általában nincsenek, egy kivétellel: volt időszak, mikor a zagyvapálfalvai táblaüveggyár dolgozóinak 98%-a volt nyilaskeresztes párttag, az üzem összes foglalkoztatottja közül huszonnyolcan nem voltak párttagok!

63 Tehát egyetlen üzemben közel 1400 nyilas párttag dolgozott. A bányászok körében is nagy népszerűséggel bírt a párt, legalábbis 1940. végéig, onnantól érezhetően csökkenni kezdett a nyilasok politikai befolyása a nógrádi szénmedencében. Jól érzékelteti egy rendőri jelentés, 1941 júniusából, milyen lehetett a jelenlétük a bányamunkások között a korábbi egy-két évben. A jelentés szerint a bányászok 40%-a tartozott ekkoriban a nyilasok táborába, szemben az ekkoriban újra erőre kapó szociáldemokraták 25%-ával.

64 Egy 1941-es, augusztusi helyzetjelentés a salgótarjáni és környékbeli munkásság egészének politikai hovatartozásáról tájékoztat. A jelentés szerint a „munkásság nagyobb része a nyilaskeresztes párt, kisebb része pedig a szociáldemokrata párt tagja, míg egy jelentéktelenebb tömeg beszervezetlen..." Egy ugyanekkor keletkezett másik rendőrségi közlés szerint még a párton kívüli munkások is nagy érdeklődéssel kísérik a nyilaskeresztes agitációt.

65 Hangsúlyozom: ezek a jelentések már a nyilas bázis erodálódásának időszakában keletkeztek! Ránki György: Az 1939-es budapesti választások. In.Magyarország társadalomtörténete II. 19201944. szerk. Gyáni Gábor Tamási Tibor: Zagyvapálfalva története egy lokálpatrióta szemléletében. NTM Adattár 4827-2003 Vonsik id. tanulmány 371. o. Uo.372. o. 132