Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Történelem - Fodor Miklós Zoltán: Adalékok Budinszky László politikai szerepéhez

megértőbben kezelte". A Sopronkőhidán őrzött raboknak élelmet vitetett. Rajk Lászlón is segített, aki a katonai osztályon volt „valamilyen röpcédula ügyből kifolyólag" letar­tóztatva. 88 Élesen tiltakozott Vájna Gábor belügyminiszternél Mindszenthy József - akkoriban veszprémi püspök - és 30 más pap közigazgatási eljárás alá vonása és internálása ellen. Miután Mindszenthyt Sopronkőhidára vitték „...határozottan tiltakoztam és azt mond­tam, hogy én ilyen kultúrbotrányt nem engedek meg." Ő harcolta ki, hogy Mindszenthyt és társait ne börtönben, hanem a soproni Miasszonyunk-zárdában helyezzék el. 89 Budinszky közbenjárása segített abban, hogy nem kellett gettóba vonulniuk az „árja­párjáknak," akiket Kovarcz Emil rendeletére záros határidőn belül gettósították volna. Walton Ágoston, aki akkor a Weiss-Manfréd-művek jogtanácsosa volt, mint ismerősét megkereste Budinszkyt, hogy járjon közbe a rendelet hatálya alá tartozók érdekében, akik közül a cégnél kétszázan dolgoztak. Budinszky megígérte, hogy mindent elkövet Kovarcznál a rendelet visszavonásáéit, Waltonnak pedig azt tanácsolta, hogy az ő német nexusait kihasználva érveljen úgy, hogy a WM-üzem elsőrendű hadiüzemnek számít. Nem sokkal az intézkedése után a rendeletet visszavonták. 90 Vallomása szerint több százra tehető azon zsidók száma, akiket mentesítő levéllel lá­tott el. Budinszky álláspontja az volt, hogy valamennyi zsidó bírát, özvegyet és közvet­len családtagjaikat mentesíteni kell. Sokszor azonban a mentesítést nem tudta végig vin­ni, mivel Vájna Gábor belügyminiszter sok kérelmet elutasított. Vájna tanúvallomásában úgy emlékezett, hogy Budinszky a Minisztertanácsban és azon kívül is „védelmezte a zsidókat". Többek között arra kérte őt, hogy fogadják el a svéd, svájci, illetve vatikáni menleveleket. A belügyminiszter ezt úgy hárította el, hogy túl sok hamisított menlevél forog közkézen. 91 Vájna emlékezett arra is, hogy Budinszky Csia Sándor és Kovarcz Emil jelenlétében a leghatározottabban ellenezte bármilyen magyar állampolgár külföldre való kiadatását. 92 Hasonlóan a Nyilaskeresztes Párthoz, a Szálasi-kormányon belül is volt egy radiká­lisabb, forradalmibb változtatásokat sürgető irányzat, valamint egy polgáribb beállított­ságú vonal. Budinszkyt munkatársai miniszteri működése alapján is az utóbbiakhoz so­rolták. A nyilas miniszterek közül Szőllősi Jenő sorolható még ide, a radikálisabb irány­zat kormányon belüli főbb exponense Kovarcz Emil volt. Az igazságügy-miniszter kül­sőségekben sem igazodott párttársaihoz, miniszterként nem viselte a nyilas formaruhát, polgári öltözékben jelent meg a minisztériumban és a képviselőházi üléseken. Szálasi szerint is a kabinetben különböző felfogású miniszterek működtek „így azután a szélső polgári oldaltól egészen a radikális hungarista oldalig minden irányzat képviselve volt benne. Budinszky ebben inkább a középhez tartozott." 93 A radikális pártvonal miniszterként sem nézte őt jó szemmel. Hubay Kálmán vallo­másában említ egy Gál Csabával történt beszélgetést, melynek során Gál 1945. márciu­sában azt állította, hogy „most végre ki fognak menni a kormányból a polgári miniszte­rek." Gál Budinszkyt is ezek közé sorolta. 94 Szálasi is új miniszterekben gondolkodott 1945. márciusában. „Szükségesnek tartottam azt, hogy egy olyan új igazságügy minisz­ter jöjjön Budinszky helyére, aki alkalmas a hungarista országépítés és nyilaspárt szem­pontjából erre a helyre...erre azért nem volt alkalmas, mert egyrészt az országépítésben nem vett részt, másrészt a polgári pártokból jött, amely pártok nem tudták annyira át­érezni a gyökeres változást." 95 1945. március 11-én, miután Rajniss Ferenc-akivel az igazságügy-miniszter barátibb viszonyt ápolt mint párttársai nagyrészével-a kormányból hivatalosan távozott, 96

Next

/
Thumbnails
Contents