Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Történelem - Fodor Miklós Zoltán: Adalékok Budinszky László politikai szerepéhez

A megfogyatkozott létszámú Felsőházat és Képviselőházat feltöltötték megbízható emberekkel. Az 1944:XIII. te, melyet a már Sopronban ülésező Országgyűlés december­ben alkotott, rendelkezett arról, hogy a békekötést követő hatodik hónap végéig meg­hosszabbított Országgyűlés tagjai lesznek azok a képviselővé választható magyar állam­polgárok, akiket az Országgyűlés a miniszterelnök és a miniszterelnök-helyettes indítvá­nyára a Képviselőházba meghív. A törvény becikkelyezése után Szőllősi miniszterelnök­helyettes megbízásából Budinszky nyújtotta be az 1945. január 3-án ülésező Képviselő­házban az „egyes magyar állampolgárok"-vagyis a kinevezett képviselők-meghívására vo­natkozó indítványt. 73 Szálasi 1945. január 17-én utasította Budinszkyt a Felsőház átalakí­tására, úgy hogy az a „dolgozó nemzet kifejezője" legyen. Az 1945. január 26-án megtar­tott Minisztertanácson az igazságügy miniszter kifejtette: „...az a feladat, hogy a Felsőház a hivatásrendek legfelsőbb szervezetévé alakítassék át. Ennek következtében a nemzet tagjai a Felsőházat valóban a saját képviseletüknek fogják tekinteni. A Képviselőház pe­dig maradna a nemzet politikai képviselete. Természetesen az új parlamenti rendszer, amelyet nevezhetünk vegyes rendszernek, a parlament vezető szerepét csökkenti..." 74 Budinszky nevéhez fűződik a zsidók és nem zsidók között kötött házasságok felbon­tására vonatkozó törvényjavaslat, melyet a Képviselőház 1945. január 3-i soproni ülésén nyújtott be. A törvény szerint - mely ki lett hirdetve, de nem lépett életbe-a nem zsidó házastárs a végrehajtási utasítás megjelenésétől számított hat hónapon belül a házasság felbontását kérhette amennyiben a másik házastárs a törvények szerint zsidónak minő­sülő személy volt. Ha a nem zsidó házastárs nem élt volna ezen jogával, maga is zsidó­nak minősült volna. 75 A nyilaskeresztes párt ellenőrző funkciója révén döntő befolyást gyakorolt az élet szinte minden területén. A pártellenőrzés leghathatósabb eszköze a helyi pártszerveze­tektől függetlenül létrehozott pártmegbízotti rendszer kiépítése volt. A pártmegbízott jo­ga és kötelessége volt ellenőrizni a „teljes hivatali ügymenetet" valamint a magánválla­latok közérdeket érintő ténykedését. „Szükség esetén" joga és kötelessége volt utasítást adni, akár személyesen, akár az egyes városok és községek vezetői útján. Szálasi nem­zetvezetői kinevezése után a pártmegbízotti rendszert kiterjesztették a minisztériumok­ra és főhivatalokra is: a személyi kérdéseken túlmenően a szervezés és irányítás minden területét ellenőrizték. 76 A párt ellenőrző szerepével kapcsolatban Szálasi kijelentette: „A pártra hatalmas feladatot és jogot ruháztunk, amikor kezébe adtuk az ellenőrzést...A párt...az én szemem, az én fülem, élő lelkiismeretem kell legyen... Biztosíthatok min­denkit, hogy én mindig a pártnak fogok igazat adni." 77 A pártmegbízottak a Nyilaskeresztes Párt ideológiailag mélyen elkötelezett, buzgó képviselői voltak. Budinszky mellé pártmegbízottnak dr. Szatmáry Bélát nevezte ki Gál Csaba, a személyi ügyek kormánybiztosa. Mind Szatmáryval, mind a kormánybiztossal feszült volt a viszonya az igazságügy-miniszternek. „... mint minden miniszternek, Budinszkynak is sok baja volt a pártmegbízottakkal. Ezeknek oka az volt, hogy a kiadott rendelkezéseket mindig félreértették. A miniszterek is, a pártmegbízottak is, másképp magyarázták a rendelkezéseket is, attól függően, hogy kiknek milyen személy tetszett vagy nem tetszett. 78 Szőllősi Jenő szerint a párt attól tartott, hogy a minisztériumok tisztviselői szabotálhatják az újabb intézkedéseket. 79 Szatmáry Béla tisztviselőket, bírákat tartóztatott le, Budinszkyt pedig bepanaszolta Szálasinál. Később a törvény előkészítő osztály élére került. 80 Népbírósági vallomásában Budinszky az állította, hogy 1944. novembere után már nem tartotta alkalmasnak Szálasit az ország vezetésére. Korábban azt remélte, hogy 94

Next

/
Thumbnails
Contents