Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Nagy Iván: Évfordulós köszöntés helyett. Néhány vonás egy tudós portréjához. Kovács Anna

Évfordulós köszöntés helyett Mottó: „A múltakból tanulj, a jelenben pedig a jövőnek élj!" NAGY IVÁN Néhány vonás egy tudós portréjához KOVÁCS ANNA 1959. május 24-én nyílt meg Salgótarjánban, a hajdani Jankovich-kúria épületében a múzeum. Negyvenöt év nem nagy kor - mondhatnánk - még egy intézmény életében sem, de a múló évek nyoma természetesen felfedezhető a múzeum tárgyi, sőt szellemi arculatán. Mint egy valós arcon, a jellemző vonások megerősödnek, karakteressé válnak, egyesek elmosódnak, mások elmélyülnek, az arc változik ma is. Amikor most, a XXI. század elején újra kívánjuk gondolni céljainkat, feladatainkat; egy új, a korszerű elvárásoknak megfelelő látogatóbarát és műtárgy-centrikus múzeumot építünk, természetes, hogy fogódzókat keresünk. Mintát adó példát, követhető példaképet, olyat, aki hitet, erőt, útmutatást adhat munkánkban. Szerencsére Nógrádban a múzeumi területen volt ilyen kimagasló egyéniség. A Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet jogelődjeként, sőt mi több, identitásunk szerves részeként számon tartott balassagyarmati székhelyű Nógrádvármegyei Múzeum megalapítója, a XIX. századi magyar történettudomány elismert alakja, Nagy Iván. „Nagy Iván: ki nem ismeri e nevet a hazában? Egy név, mely nem csupán személyt jelöl, de már régóta fogalommá változott, melynek köre a magyar családtörténet egész területét ölelte magába." - írta a Turul genealógiai folyóirat „Kidőlt az agg tölgy" című szerkesztőségi nekrológjában 1898-ban, Nagy Iván halálakor. „Nagyiván" - így egybeírva, egybehallva, egybeértve - már életében fogalommá vált, s ha csak ezt az egyetlen művét őriznénk nemzeti történelmünk képzeletbeli könyvtára polcain, már méltó lenne a megemlékezésre. Pedig ez csak az egyik - bár kétségtelen, hogy a legmagasabb, legismertebb - csúcsa munkásságának. A kortársi szakvélemény egyenesen nemzetünk „aranykönyvének" nevezte, grandiózus, páratlan alkotásnak tartva. Nem csak tudós kutatók, történészek forgatják forrásértékű alapműként e több kötetes munka lapjait, de a manapság egyre divatosabbá váló, a múltjukat lázasan kereső családfakutatók is, azok körében is közkedvelt, akik családjuk ősi múltját, valós, vagy feltételezett dicső történetét kívánják megismerni azzal a buzgalommal, hogy önmagukat elhelyezhessék családfájuk valamely virágzó ágán. Nagy Ivánt munkája megírásában elsődlegesen, sőt kizárólagosan tudományos érdekek és szempontok vezették. „Nemzetünk történelméhez adni kalauzt, mely a szerepelt személyek eredetével, családi összeköttetéseivel ismertet meg - fő célja e gyűjteménynek. Kényes és nehéz munka. De a hitelesség tekintélye előtt, melyet elvül tűztem ki, háttérbe kellett szorulni 7