Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Nógrádi Szénbányászat újjáépítésének időszaka, 1945–1949 (Részlet az Új bányászkönyv címmel készülő monográfiából)

egységesítése során, egy föld alatti vágattal kötötték össze. Ezzel a salgói széntermelés függetleníthette magát a fogaskerekű keskenynyomtávú adhéziós pályán történő szállítástól s lehetővé vált a termelés megfelelő szintű emelése. Ennek során a kitermelt szenet most már a koncentrációs vágaton át, a rónai Főtáróba szállították és onnan került a rónai szenekkel együtt kötélpályán Vízválasztóra, majd tovább a Zagyva rakodóra. Az acélgyár igényeinek kielégítése céljából Vízválasztó és Zagyva rakodó között az iparvágányba egy leágazást építettek tárolóbunkerrel és ide ürítették a gyárnak szánt szenet. A megnőtt szénmennyiség megfelelő szétválasztása céljából 1949-ben Kazárról áthozták, az ott feleslegessé vált osztályozót és Vízválasztón építették fel újra. így a vízválasztói osztályozó és Zagyva rakodó közösen meg tudott felelni a megnőtt termelésből adódó feladatoknak. Forgách lejtős akna kiszolgálására külön darabos szén leválasztót létesítettek. A második koncentráció, a mizserfai és kisterenyei üzemeket érintette és kapcsolta egy szállítási rendszerbe. Kisterenyén, Mizserfán és Kazáron volt már egy-egy osztályozó, de ezek kapacitása korántsem volt kihasználva, mivel a mizserfai és kazári bányák jó minőségű széntelepei az államosítás után lecsökkentek, termelésük 60-70 vagon/nap volt. Kézenfekvő volt az a gondolat, hogy a mizserfai és kazári osztályozók megszüntetésekor a területet egy alagúttal kötik össze Kisterenyével, miután a kisterenyei altárót átlyukasztották a kazári völgybe s a kazán és mizserfai szenet a kisterenyei vasútállomásra vezető normál vasút felhagyásával, öttonnás Talbot kocsikon juttatták a szénosztályozóra, így a bányák széntermelését át lehetett szállítani a kisterenyei osztályozóra. A feleslegessé vált osztályozókat lebontották, a kazánt Vízválasztóra, a mizserfait pedig 1950-ben Borsod megyébe szállították. A harmadik koncentráció a medence déli részének, a nagybátonyi körzetnek a fejlesztését volt hivatva elősegíteni. A megnőtt széntermelési feladatok megvalósítására ebben a körzetben lehetőség volt, és ennek érdekében, az előfeltételeket meg kellett teremteni. A két nagy bányaüzem, a Kányás és Ménkes mellett sor került a Kossuth táró és Ifén bánya megnyitására is 1948-ban. A régi, NUEIRt. által épített osztályozó, a maga 180 vagonos napi kapacitásával már nem volt alkalmas a széntermelés elszállítására, ezért a koncentráció során hozzákezdtek az osztályozó rekonstrukciójához. A Zagyvapálfalván, 1946-ban megszüntetett osztályozót 1950-ben szállították át Nagybátonyba, és a régi osztályozó mellett építették fel újra. Ennek révén, napi 400 vagonos kapacitású központi osztályozó valósult meg. A külszíni szállítás korszerűsítése során Szorospatak kivételével minden termelő bányaüzemet összesen 13, 5 km hosszú drótkötélpályával kapcsoltak az osztályozóhoz. A munkálatok végére a medencében eddig működő kilenc osztályozó helyett csak hat maradt. A három koncentráció megfelelő alapot teremtett a vállalatnak ahhoz, hogy felkészülve nézhessen szembe az első ötéves terv feladataival. Közben a MÁSZ Rt. szervezetét az Iparügyi Minisztérium javaslatára ipari központokra és ezeken belül működő nemzeti vállalatokra bontották. A tervezett öt szénipari központ helyett csak kettő létesült, a tervezett 13 nemzeti vállalat helyett pedig 10 jött létre. Az első hároméves terv során a nógrádi vállalat nevét megváltoztatták, és az 59/1948. MT. sz. kormányhatározattal és a 20 515/1948. Ip. M. rendelettel /1948. október 25./ alapították meg a korlátlan felelősségű Salgótarjáni Szénbányák Nemzeti Vállalatot. Erre az időszakra esett a vállalat profiljának a megtisztítása is. A korábbi vállalat, termelésének jobb értékesíthetősége céljából többirányú tevékenységet is folytatott. A tervgazdálkodásba már nem illett bele ez a szerteágazó tevékenység, ezért az oda nem illő profilokat fokozatosan le46