Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Közlemények - Bozó Gyula: 1956 egyetemista szemmel

Mások viszont azt várják tőle, hogy ne engedje elszabadulni a tömegindulatokat. * Kis srácok velük szemben, a Vár felől jönnek. Mikor jobban megnézték őket, azt látták, hogy nem is olyan „kicsik", hanem 12-14 évesek. Valamennyiüknek vállán, s a nyakában fegyver. Harcosok. - Nem való nekik. -Hősök. - Hősök? Taknyosok. Az anyjuk szoknyája mellett lenne a helyük. - Merészek. - Felelőtlenek. - Bátrak. - S ha bajuk lesz? Ha lelövik őket? Ki lesz a felelős majd? -Hát... - Gondolj a szülőkre... Anyaszomorítók. Mikor a kollégium épületébe léptek azt látták, hogy T. Zoltán áll a portásfülke előtt. A Győr megyei fiú, aki nagyvagány hírében áll, mivel az is volt, „nagyvagány". Elsőéves. Veres Péter-i öltözékben most is, mint mindig. Csizma, buggyos nadrág, felülgombolt fehér ing, nyakkendő nélkül. Kissé pityókás - megfejthetetlen, honnan szerezhetett szeszes italt. Példaképét, Veres Pétert emlegeti, és dicséri. Akinek sorsa, egész élete példaértékű a mai ifjúság számára. Veres Péter, és nem más, aki igazi szocialista Magyarországon, akinek szavára a parasztok százezrei mozdulnak meg, s állnak a forradalom oldalára. Csak szózatot kell intézni hozzájuk. A T. Zolihoz lépő G. János, Somogy megyéből szintén a parasztság mellett / és érdekében/ kezd szónokolni. „Minden a paraszt! Ők azok, akik vágyaiknak igazán hangot tudnak adni. Akik a józan érveket igazán számba veszik, akiknek még van érzésük. Értelmes szóra igazán ők tudják nyitni a szájukat, emellett harcos öntudatban sincs náluk hiány. - Meglátjátok, hamarosan megindulnak Budapestre" - fejezi be. Az egyik harcos újságíró-szakos kollégista azonnal válaszol: „Micsoda baromság, égbekiáltó! A parasztok sohasem fognak Budapestre jönni, szépen otthon maradnak! És a realitás? A realitás az, hogy a parasztság nem mozdul, szépen otthon van. Élelmiszert, azt küldött, de mozdulni nem mozdult. A falvakban mélységes csend honol most is. Állítólag az őszi mezőgazdasági munkákkal vannak elfoglalva. És, tudvalevőleg Veres Péter sem intézett szózatot hozzájuk. B. Botond a kollégiumban, aki a II. kerületben, valahol a Rózsadombon lakik. Nem másért, csakis azért, hogy meglátogassa és meghallgassa a kollégiumban lakó 323