Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Közlemények - Bozó Gyula: 1956 egyetemista szemmel

Azt is elmondták a szemtanúk, hogy halottak is maradtak a helyszínen. Meg sebesültek is voltak. Közülük az egyik nem volt más, mint a kollégista Such Sándor, aki akkor éppen arra járt. A lábát érte a találat. A sebesülés szerencsére nem bizonyult súlyosnak. Bekötözött lábbal járt az elkövetkezendő napokban. - Érdekes, hogy nem a Himfy utcát lezáró barikádot lőtték! - Azért nem lőttek a barikádra, mert ott nem volt senki. * A szovjet harckocsik aztán elvonultak. „Elmenőben" közülük az egyik belelőtt a Bartók Béla úton lévő Borostyán étterem homlokzatába, de szerencsére, emberek nem jártak akkor arrafelé. - Láthatóan dühösek, azért lövöldöznek összevissza. - Azért dühösek, mert az egyik harckocsijuk a Villányi út elején árokba csúszott, s nem tudták mostanáig sem kiemelni. - Én láttam. - Ezért hát a méreg, s ezért a vonulásuk a Bartók Béla úton, ezért a járőrözés. - Az egyik járőr ide, a Ménesi útra is feljött az előbb. - De már elment. -El. Este, úgy tűnik, hiánytalanul otthon. A kollégium első emeletén, a nyugati szárnyon lévő egymásbanyíló kettős szobában. Mint minden este. * A kollégiumban csak este esznek, reggel nem. Meg délben esznek az egyetem menzáján. A kollégiumban este zsíros kenyeret esznek, néha szalonnát. Kenyérért nem állnak sorban, sem a Körtéren, sem pedig máshol, a zsírhoz és a szalonnához a kenyeret a menzáról hozzák. Olyan „féllegális" akció keretében. Mindig másvalaki viszi magával táskáját, melyet a menzán megpakolnak kenyérszeletekkel. Feri bácsi, a felszolgáló elnéző, s elnézőek a konyhai dolgozók is. * Az este volt mindig a nagy beszélgetések időszaka. A politizáló egyetemisták most igazából a diákpolitizálás időszakát élték. Egyre többen kezdenek közülük úgy beszélni, és olyan pózokat felvenni, hogy mennél jobban a márciusi if jakra hasonlítsanak. Nem egy közülük már - már valóságos Petőfi, Jókai, Vasvári. Belekerültek 1848 bűvkörébe, nagyon belekerültek. És nagyon hittek a történelem megismételhetőségében. Akkor lelkesedtek be leginkább, ha harcról, vérről hallottak: „Piros a vér a pesti utcán, munkások, diákok vére..." - szólt a közismert idézet. S nagyobb hangon kérdezték, mint maga a költő: „Kire lövetsz, belügyminiszter...?" * Előtérben Maiéter Pál. Neve nagyon sokszor elhangzik, többször, mint Nagy Imréé, s majdnem annyiszor, mint Puskás Öcsié. 319