Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Természettudomány - Dr. Hír István: Miocén korú gerinces maradványok gyűjtéstechnikája

5. A leletek előkészítése tudományos vizsgálatra A fogazat a gerinces állatok esetében szinte személyi igazolványnak tekinthető. A fogazat alapján faji, gyakran alfaji szintű rendszertani meghatározások lehetségesek, ezért a gerinces paleontológus számára ezek a legfontosabb leletek. A frissen kiválogatott fogak még nagyon gyakran meszes lerakodásokat tartalmaznak, mely akadályozza az alapos morfológiai vizsgálatot, ezért mikroszkóp alatt ecsettel, tűvel, ecetsavval le kell őket tisztítani. Az általában kisméretű fogak számára olyan tárolási módszert kell alkalmazni, mely lehetővé teszi tanulmányozásukat és azonosításukat. Erre alkalmasak a kisméretű lapos műanyagdobozok, melyek azonnal mikroszkóp alá helyezhetők. A dobozba egy kartonlapra gyúrmaradir-csíkokat kell ragasztani, mely ideális beágyazó közeg. Ez az anyag hosszú távon sem veszíti el plasztikusságát. A gyurmaradírba be kell ültetni az egyes fogakat, úgy, hogy a rágófelszín tanulmányozható legyen. Melléjük a kartonra fel kell írni a leltári számot. A fog pozíciójának (az eredeti fogsorban elfoglalt helyének) meghatározása már tudományos munkának számit. Az itt alkalmazott rövidítések az alábbiak: I = incisivus, metszőfog С = caninus, szemfog P = premoláris, előzápfog M = moláris, zápfog Hogy egy fog az alsó, vagy a felső fogsorból származik -e, arra a szakirodalomban mind a mai napig kétféle jelölést alkalmaznak. Az egyik, a sorszámok indexben való feltűntetése, pl. m

2 = alsó második zápfog, m

3 =felső harmadik zápfog. A másik jelölési módszernél az alsó fogakat kis betűvel, a felső fogakat nagy betűvel jelöljük, pl. m

2 • alsó második zápfog, W = felső harmadik zápfog. Az eredmények publikálásában döntő jelentősége van a leletek ábrázolásának. Nyugati kollégáink már szinte kizárólag scanning elektronmikroszkópos felvételeket alkalmaznak, mely a rágófelszín háromdimenziós szerkezetének demonstrálására különösen alkalmas, ugyanakkor igen drága. A rajzolószerkezettel készült jó minőségű grafikus ábrák erre a célra ugyancsak megfelelnek. A rajzolómikroszkóp a poláros fény elvén működik. Megfelelő megvilágítás mellett a mikroszkóp alá tett tárgy együtt látható a ceruza hegyével, így kontúrhelyes és arányos ábrák készíthetők. 6. Összegzés A neogén nemtengeri-szárazulati képződményeket hosszú időn át nehezen tanulmányozhatóknak és általában ősmaradványban szegénynek tartották. Az utóbbi megállapítást ma már egyértelműen cáfolhatjuk. Az ősmaradvány -szegénység csak látszólagos, mivel a képződményekre jellemző kisméretű gerinces maradványok a terepen makroszkóposán nem észlelhetők, de a fent részletezett technikával láthatóvá tehetők. Az ilyen módszerrel gyűjtött gerinces leletegyüttesek (faunák) sokoldalú rendszertani, rétegtani és őskörnyezeti következtetésekre alkalmasak. 279