Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Természettudomány - Dr. Hír István: Miocén korú gerinces maradványok gyűjtéstechnikája

XXVII-XXVIII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 2003-2004 TERMÉSZETTUDOMÁNY MIOCÉN KORÚ GERINCES MARADVÁNYOK GYŰJTÉSTECHNIKÁJA DR. HÍR JÁNOS A neogén szárazulati üledékek ősmaradványainak tanulmányozása a világ több pontján intenzíven folyik. Az ehhez elengedhetetlen gyűjtési technikát holland kollégák (DAAMS & FREUDENTHAL (1988) dolgozták ki a spanyolországi Calatayud-Teruel-medencében a hatvanas évek óta végzett terepi munkálataik során. A nem túlzottan bonyolult metodikát ma már széles körben használják. Ennek eredményeként a legapróbb rágcsálófogak is begyűjthetők. A dolgozat célja, hogy ezt a gyűjtési módszertant magyarul is ismertesse, úgy, ahogyan azt jelen sorok írója az utóbbi nyolc év során alkalmazta. 1. Az ősmaradvány-tartalmú képződmények felderítése A munka eme szakasza először szakirodalmi búvárkodásból áll. A legalapvetőbb források a Magyar Állami Földtani Intézet 200 000-es lapmagyarázói: JÁMBOR, MOLDVAY, / RÓNAY (1966), BALOGH (1966), BALOGH, RÓNAI (1965), ALFÖLDY, BALOGH, RADÓCZ (1975). Ezeken kívül természetesen az Országos Földtani Adattár és a földtani -őslénytani szakfolyóiratok átfésülése sem nélkülözhető. A könyvtári kutatás lényege, hogy feljegyezzük mindazokat az üledékeket és előfordulásokat ahonnan gerinces maradványok várhatók. Elsőrendűen fontosak azok a lelőhelyek, ahonnan már került elő valami, akárcsak szórványleletek is (pl. Sámsonháza: HÍR et al 1998, HÍR et MÉSZÁROS 2002). A potenciális lelőhelyek másik csoportját képezik azok az előfordulások, ahonnan csontmaradvány ugyan még nem került elő, de az irodalom nemtengeri puhatestűfaunát említ (ezen belül is fontos a Planorbis, az Anisus, a Gyraulus a Helix és a Lymnaea csiganemzetségek jelenléte) (1. ábra). A tapasztalat azt mutatja, hogy ilyen helyeken alappal remélhetünk gerinces maradványokat is (pl. Mátraszőlős 1., Litke: Krétás -gödör, Felsőtárkány: Güdör -kert, vagy az edélyi Tasád) GÁL et al (1999), GÁL et al 2000, HÍR J. et al (2001 a), HÍR J. et al (2001 b). A harmadik csoportban olyan lokalitások vannak, ahonnan még sem csontmaradványt, sem puhatestűeket nem említettek, de vékony lignittelepről tudósítanak. A lignit mindig mocsári környezetet jelez, ahol a gerinces maradványok dúsulására komoly esély van (pl. Mátraszőlős 2.) (2. ábra). A növénylenyomatok előfordulása és a gerinces lelőhelyek között általában nincs összefüggés, de Mátraszőlős 2 és Felsőtárkány-Felnémet 2/7 esetében növénylenyomatos agyag tartalmazta a csontokat. A felsőtárkányi Güdör-kertben pedig egy szelvényen belül váltakoznak a növénylenyomatos és a csontos szintek. Végül olyanra is van példa, hogy a gerinces lelőhelyet semmi sem jelzi előre, pusztán a szakirodalom megemlíti, hogy valahol „ősmaradványmentes" tavi-édesvizi kép275