Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Nógrádi Szénbányászat újjáépítésének időszaka, 1945–1949 (Részlet az Új bányászkönyv címmel készülő monográfiából)

A bányák szénvagyona 1945-ben [t]: Margit táró 172 000 Gusztáv táró 1 128 000 Forgách lejtősakna 161000 József lejtősakna 1 734 000 Salgóbánya 1 500 000 Ságújfalui lejtősakna 127 000 Kőkúti lejtősakna 3 982 000 Jenő lejtősaknák 168 000 Karancsaljai lejtősakna 310 000 Pócsházi-Csigakúti lejtősakna 1 922 000 Tekevölgy-vizslási lejtősakna 2 212 000 Tordas lejtősakna 3 680 000 Ilona bánya 1313 000 Kisteleki lejtősakna 154 000 János II. lejtősakna 3 982 000 Bárnavölgyi lejtősakna 168 000 Déli bánya 601 000 Gáti lejtősakna 1 463 000 Kazári bányák 1 921 000 Szorospataki lejtősakna 16 000 000 Tiribes akna 5 600 000 Irén bánya 400 000 A bányamunkák 1945 végéig még a háború előtt meglévő régi tulajdonviszonyok szerinti megosztásban folytak, tehát a szénmedencében három nagy bányavállalat működött: a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt, a Nagybálony-Ujlaki Egyesült Iparművek Rt, és a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. Az országban és így megyénkben is kialakult ellentmondások, a szovjet befolyás erősödése s a munkásság politikai hangulata egyaránt sürgetően vetette fel 1945 nyarától, hogy a gazdasági élet legfőbb kulcspozícióit állami kézbe kell venni, miután a termelés munkásellenőrzésének 1945 évi gyakorlata nem hozta meg a kívánt eredményt.

25 Az MKP elsőként a bányák és nagyüzemek valamint a bankok államosítását tűzte ki célul. A folyamatot ugyan még a szociáldemokraták kezdeményezték 1945 vége felé, s elképzelésük szerint a leállt és nem működő, gyakran tulajdonosok nélküli szénbányákat vennék állami kézbe. 1945. december 6-án a Nemzetgyűlés az MKP kezdeményezésére kimondta, hogy törvényt kell hozni a szénbányák államosításáról, s ideiglenes rendeletként jóváhagyták a szénbányák állami kezelésbe vételét. Ez a folyamat végül rövid időn belül a teljes állami tulajdon kialakításáig jutott el 1946. január elejére. Kaposi Zoltán írja tanulmányában, hogy az államosítási folyamat elindítója Lengyel György nyomán a háború előtti győri program beindítása volt, majd pedig a háború alatti hadigazdálkodás növelte meg az állam befolyását a gazdasági életben. A háború utáni kritikus helyzetben az állam nem vonulhatott ki a gazdaságból s azt sem tehette meg, hogy liberális szabályokat hozzon. Végül is a kommunista párt az erőteljes szovjet politikai nyomásra azt a folyamatot karolta fel, melynek végeredménye egy állami tulajdonba kerülő ipar és kereskedelem lett Magyarországon. 24