Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)
Tanulmányok - Néprajz - Kapros Márta: A matyó kézimunkák a nógrádi falvak textilkultúrájában
lia, ez ellen szól a hamis laposöltés alkalmazása, aminek Nógrádban nem volt hagyománya. Ugyancsak Fél Edit gyűjtéseiből tudjuk, hogy „a tarka színes matyó ágyak divatjának elmúltával, de még a városias gyári kombinált szoba elterjedése előtt" egyik-másik kövesdi házban megjelentek olyan, újfajta ízlést tükröző textíliák - ágytakarók, keresztelő paplanok, komakendők -, amelyek az egyházi rendeltetésű hímzések tervezésére specializálódott íróasszonyok közreműködésével készültek. 35 Nyilván ezzel (is) áll öszszefüggésben, hogy az ilyen tárgyakon gyakori a vallási motívum. 36 A hagyományos lakáskultúra felbomlásának e fázisához kapcsolódó hímzett textíliák Nógrádban is előfordultak az 1940-50-eis évek során összeállított kelengyékben. Köztük vannak - eddigi ismereteim szerint Őrhalomból, Hugyagról 37 és Ságújfaluból - az említett kései matyó hímzések jegyeit mutató dísztörülközők. (9. kép) A laza szerkesztésű virágmintáikban gyakran alkalmazott szőlőfürt, szőlőlevél, búzakalász alapján is rokoníthatók az ilyen vászonkendők a mezőkövesdi készítésű egyházi textíliákkal. 38 Még egyértelműbbé teszik a kapcsolatot a főmotívumként megjelenő Szűz Mária, angyal alakok, monstrancia, Jézus Szíve, Mária Szíve ábrázolások és ezek megformálása. Kompozíció tekintetében ugyancsak szembetűnő a hasonlóság: a vallási motívum két oldalról ívelt virágindával közrefogva, gyakori a - legalábbis általam eddig látott - matyó hímzéses oltárterítők középső, leghangsúlyosabb mustrájaként, mintha csak onnan emelték volna ki. Meglévő adataim szerint az ilyen törülközők mintáját helyi, javarészt már specialistának számító készítőik „papírral rajzolták le" (kopírozták) meglévő darabról. A matyó előkép - annak is a templomi textíliák tervezésére szakosodott íróasszonyokhoz köthető oldala azonban aligha kérdéses. További kutatások tisztázhatják, hogy az ilyen ismert, mezőkövesdi készítésű textíliák gyári anyagon műselyemmel kivarrt mintái hogyan kerültek át a Nógrádban akkor még jellemző házivászon alapra. S számolnunk kell azzal a körülménnyel is, hogy nemcsak a házaló asszonyok kínálta portékával, vagyis közvetlenül a tárgyakkal, hanem - különösen igaz ez a 20. század közepe táján - más formában, más csatornákon is eljuthattak matyó jellegű minták a falusiakhoz. Végezetül hangsúlyozni szeretném, hogy az itt felsorakoztatott példák igazolják ugyan a matyó hatás meglétét, tévedés lenne azonban a matyó kézimunkák nógrádi elterjedtségét tömegesnek tartani. Mindenesetre az elmondottakból bizonyos általános következtetések megfogalmazhatók. Adva volt tehát egy kereskedelmi célra előállított kézimunka, amely karakterének kialakulásában a kiindulópont egy lokális paraszti hímzésstílus volt. Ezt azonban erősen átformálta a készíttetők, illetve a közvetítő kereskedői rétegnek részint a polgári vásárlók igényeit, részint az előállítás gazdaságosságát szem előtt tartó beavatkozása. E kínálat a szervezett kereskedelem és spontán kereskedés révén - másodlagosan, hiszen nem nekik szánták eredendően - eljutott egy viszonylag távoli vidék paraszti lakosságához. E paraszti lakosság hagyományos kultúrája ekkor már erősen felbomló félben volt, kistáji csoportok szerint e bomlási folyamat különböző fázisát mutatta, illetve egy adott közösségen belül is megosztott lehetett e vonatkozásban. A termékek elfogadásának ebből fakadóan különböző motivációi rajzolódnak ki. A polgárosodásban leginkább előre haladott rétegeknél a városi minta követéséről volt szó. A kínált áru az adott formában, változtatás nélkül lett tárgyi világuk része egy rövidebb időre. Lényegét tekintve a felsőbb osztályok aktuális divatjának utánzásaként fogható fel - a templom közvetítő szerepével - az ilyen szellemben készült egyházi textíliák kisugárzása. Itt nem az adott termék közvetlen elfogadása történt, hanem a díszítmények több-kevesebb módosításon átesett adaptálásáról volt szó. Ez az áttétel megtör229