Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Régészet - Tamkó Károly: Egy díszített kelta kardhüvely Balassagyarmatról

XXVII-XXVIII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 2003-2004 RÉGÉSZET EGY DÍSZÍTETT KELTA KARDHÜVELY BALASSAGYARMATRÓL TANKÓ KÁROLY A lelet előkerülésének története 1965-ben Odor József balassagyarmati lakos több, feltehetőleg a jelenlegi belváros területén előkerült régészeti leletet szolgáltatott be a balassagyarmati Palóc Múzeumnak. A középkori edénytöredékek mellett egy rozsdás vasszekerce feje, egy töredékes kardhüvely és egy erősen korrodált vaslánc volt a leletek között. Sajnos a tárgyak átvételekor a beszolgáltató nevén és a dátumon túl egyéb feljegyzés nem történt, s azóta az anyag átesett már egy jegyzőkönyvezetlen selejtezésen is. Tehát a leletkeveredés nem zárható ki. Az mindenesetre biztos, hogy az 1970-es évek elején a régészeti gyűjtemény Szécsénybe költöztetését követően, már két jól elkülöníthető korszak emlékei, középkori és késő-vaskori tárgyak kerültek egy egységbe. A most bemutatni kívánt töredékes kardhüvely és a vaslánc kulturálisan biztos, de valószínűleg eredeti kontextusában is egy egységet alkothatott. Időrendileg talán az egyedüli bizonytalan darab az a vasszekerce lehet, amire épp a keveredés lehetősége miatt, a jelen tanulmányban nem kívánok kitérni. A vizsgálat módszere A kardhüvely általános formája, a függesztőfül kialakítása vagy a koptató alakja szabad szemmel is viszonylag könnyen azonosítható, azonban a vésett motívum részletei gyakran rejtve maradnak. Ezek feltárása érdekében különböző vizsgálatokat végeztünk a kardon. Készült egy rajz a hüvely még eredeti, restaurálatlan állapotában. Ezt követően több röntgenfelvételt készült különböző expozíciós időkkel, annak érdekében, hogy a tárgyak fémmagjának különböző szintjeit tudjuk vizsgálni. A restaurálást követően több digitális fotót készítettünk (600 és 1200 dpi felbontásban), amelyek lehetővé tették a tárgy mikroszkopikus nagyítású vizsgálatát, s az így feltárt véseteket binokuláris mikroszkóp segítségével is ellenőriztem. A végső rajz mindezek együttes felhasználásával szinte milliméter pontossággal készült el. A tárgyak formai leírásánál és tipológiai besorolásánál elsősorban De Navarro alapvető művének (1972) meghatározásait használtam, figyelembe véve Lejars (1994) az ezen végzett finomításait. 217