Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Művészettörténet - Shah Gabriella: A pásztói képzőművészeti gyűjtemény

is hozzáférhetővé tenné a képzőművészeti gyűjtemény legértékesebb darabjait, egyben a város idegenforgalmi jelentőségéhez is hozzájárulnak." Azonban sem hely, sem mód nem volt ennek a képtárnak a kialakítására. Keresték a bűnbakot amiért nem jött még létre a galéria, ám tenni nem tett érte senki. 1996. márciusában a Pásztói Hírlap hasábjain Dr. Hír János, múzeumigazgató az alábbi írással válaszolt azokra a támadó jellegű újságcikkekre, amely a Pásztói Hírlap hasábjain sorozatosan megjelentek: „Sokan tudnak róla az országban. Sokan keresik is, ha Pásztora utaznak és betérnek a múzeumba. Szomorúan és szégyenkezve kell velük közölni, hogy sajnos pillanatnyilag nemhogy kiállítást nem tudunk rendezni, de még annyi helyünk sincs, hogy raktározzuk. (...) Bátran ígérhetem, ha a könyvtár mozdul, akkor mindenekelőtt egy Csohány kiállítást fogok szervezni az emeleti nagyteremben. "

7 Ilyen jellegű változást az 1997. év hozott, amikor a kolostorépület visszakerült a ciszteri rend tulajdonába és a Teleki László Városi Könyvtárnak költöznie kellett. A ciszterci rend ugyanis határozott rendeltetéssel, mégpedig múzeumi céllal bocsátotta a város rendelkezésére az épületet. Ennek következtében a Pásztói Múzeum már helyet tudott biztosítani a Salgótarjánból 1998. márciusában visszaszállított képzőművészeti gyűjtemény szakszerű raktározásához, és a Csohány kiállítás megrendezéséhez. 1998-ban tehát a művek elnyerték végleges helyüket, és az egész épület múzeumi célokat szolgálhatott. A galéria megalakulásáról azonban szó sem esett, csak legkorábban 2000-ben. A városi vezetés, Sisak Imre polgármester és a megyei vezetők úgy döntöttek, hogy 2001-ben pontot tesznek a galéria-kérdésre, és megvalósítják az oly régóta tervezett kiállítóteret. 2001. decemberében az 1870-es években épült, kezdetben iskola-, majd óvodaépületben nyílt meg a Csohány Galéria, Csohány Kálmán állandó kiállítása, ahol a művész több mint 150 alkotása látható: rézkarcok, litográfiák, irodalmi művekhez kötődő egyedi rajzok, könyvillusztrációk, akvarellek és kerámiák. A kiállított művek Pásztó Város és a művész özvegyének tulajdonát képezik. Az ún. nagygyűjtemény darabjait időszaki kiállítások formájában mutatjuk be. A gyűjteményből 2001.óta két ízben rendeztünk tárlatot a múzeum főépületének két kiállítótermében. Az első a galériaavatóval egyidőben nyílt meg Csohány kortársai címmel, a második pedig tavaly decemberben. Címe: Az ember harca, mely Kokas Ignác azonos című vásznáról kapta nevét. Csohány Kálmán jó szeme kellett ahhoz, hogy olyan gyűjtemény álljon össze, amely a korszak művészeti életének valós képét nyújthassa. Olyan jeles alkotók munkái gyűltek össze, mint Barma László, Bartl József, Feledy Gyula, Gerzson Pál, Hincz Gyula, Kass János, Kmetty János, Kokas Ignác, Kovács Péter, Miháltz Pál, Reich Károly, Schéner Mihály, Scholz Erik, Somos Miklós, Szurcsik János, Tamás Ervin, Tölg-Molnár Zoltán, Würtz Ádám. A megyénkhez köthető alkotók közül Csohány mellett a teljesség igénye nélkül: Réti Zoltán, Hibó Tamás, Czinke Ferenc, Mustó János, Lóránt János, Szujó Zoltán, Szabó Vladimír, Farkas András. A 60-as évek művészete a marxista ideológia nyomásától és a centralizált művészetpolitika lélektelen adminisztrációjától kísérve bontakozott ki. A kommunista kultúrpolitika valamennyi művészeti ágat az uralkodó ideológia börtönébe kényszeríttette, s a kortárs művészet feladata a rendszer igazolása, a gazdasági politikai célokéit való mozgósítás, az eredmények propagálása lett. Míg a felsőbb hivatalos fórumok a realistának minősített, látványfestészetnek, kedveztek, számos művész minderről tudomást sem véve legjobb belátása szerint alakította munkásságát - már a hatvanas évek első felében. 188