Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Művészettörténet - K. Peák Ildikó: Ivány (egy festőművészről)

Halkszavú, derűs, mindenkihez barátságos lénye hiányzik városunkból, a művésztársadalomból, meg nem született ragyogó művei hiányoznak a képtárak falairól, az országos és helyi kiállítások termeiből. S hiányzik, mint „Iványi-jelenség". Alkotásai bemutatásának sorát egyik talán legutolsó befejezett festményével zárjuk. A Sirató című kép Iványi Ödön betegségének utolsó időszakában keletkezett. A mű az egyéni sors előre meglátásán túl az általános emberit örökíti meg. A drámai, sietősen felrakott, kékes-szürkés foltokból kialakított felületen az emberi figurák csupán vázlatos vonalakkal jelzettek. Tulajdonképpen első pillantásra csupán a három gyászoló alakot ismerjük fel, csupán a kép huzamosabb szemlélése során látjuk meg az előttük fekvő testet, a siratottat. Ót csak az ecsetvonások iránya s néhány halvány vonal sejteti. Ezáltal a halott figura testetlenné válik - ő már kilépett az élők világából, csupán emléke maradt meg számunkra. A három összebújva gyászoló alakot - a családot - csupán a fejek körvonalai, a fájdalmat s az abba való beletörődést érzékeltető szemek s egy kéz jelzik. Mintha szomorú, súlyos köd ereszkedne le a képen. E modern pietà azonban nem melodramatikus, nincsenek itt pátoszos gesztusok. A közelgő, kikerülhetetlen sorssal való megbékélés adta Iványi Ödön kezébe még utoljára az ecsetet, örökül hagyva e festményt, búcsúként s vigaszként családja számára s számunkra. Úgy ment el közülünk, ahogyan élt és alkotott, csendesen, békésen 1985. június 8án. Közel halála huszadik évfordulójához, ezen írással szeretnénk tisztelegni emléke előtt. Hatalmas életművéből néhány jellegzetes alkotást ragadtunk ki, érzékeltetni kívánva Iványi Ödön munkásságának legfontosabb fordulópontjait, jellemzőit. A választás nehéz volt, hiszen kevés olyan művész alkotott megyénkben, mint ő, akinek életműve ennyire egységesen színvonalas, magával ragadó volt. . \-&':'SÍ:.;fv Sirató (magántulajdon) Összegzés Iványi Ödön festőművész 1918. november 12-én született Leszenyén, a mai Szlovák Köztársaságban. A Képzőművészeti Főiskolát Rudnay Gyula tanítványaként végezte 1938 és 1943 között. 1954-ben költözött Salgótarjánba, ahol már a kezdetektől részt vett a város kulturális életének alakításában. A Palócföld című irodalmi, művészeti folyóirat egyik alapítójaként, 1958-től a Megyei Könyvtár igazgatójaként, majd 1969-től a Madách Imre Gimnázium tanáraként sokat tett azért, hogy Salgótarjánból a megye kulturális központja váljon. Fontos szerepet játszott az amatőr képzőművészeti élet szervezésében és irányításában, a fiatal alkotók patronálásában. Iványi Ödön munkássága két nagy egységre tagolható. Az elsőt, az 1950-es, 60-as éveket felölelő szakaszt az olajfestészet hangsúlyos szerepe jellemzi. Rudnay Gyula tanítványaként kezdetben a földszíneket kedvelte, a későbbiek során palettája kivilágoso182