Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Művészettörténet - K. Peák Ildikó: Ivány (egy festőművészről)

Bármennyire is könnyedek ezek a művek, mégsem „könnyűek". A leheletfinom színárnyalatokat, a vázlatosnak tűnő formákat Iványi Ödön komoly munkával, a tökéletesre való törekvés jegyében érte el. S az így keletkezett alkotások valóban nem kiagyaltak, izzadságszagúak, hanem ma - születésük után húsz, harminc évvel - is hihetetlenül frissek. Példaként nézzük a Nagy tükör című, 1980-ban készült akvarellt. A vízfestmény gyakori, hétköznapjainkban már szinte meg sem látott természeti jelenségre, a napsütésben mindent visszatükröző vízfelület megjelenítésére épít. A pasztelles tónusú képen a kék, a víz színe dominál. A kép terét fénypászmák, a víz fölötti párát áttörő napsugarak járják át, melyekben az egyes formák szinte feloldódnak. Tulajdonképpen nincs is teljesen felismerhető alakzat a képtérben, mégis mindent látunk, szinte még a víz illatát is érezzük. Két további, eredetileg cím nélküli, sajnálatos módon datálatlan akvarelljén Iványi Ödön még tovább megy a táj lírai absztrahálása irányába. Az elsőn, melynek a Dombok címet adtuk, csak sejteni lehet a táj kékes formáit a derengő fényben. A Reggel alcímet viselő alkotáson a hajnali rózsaszínes megvilágítás a meghatározó, melyben el-eltűnnek és újraformálódnak a kép elemei. Mindkét mű „csupán" egy villanásnyi hangulat, szinte csak egy odavetett ötletnek tűnik, mégis tökéletes, kiérlelt, minden mozzanatában átgondolt. A nagy tükör, 1980 (a Nógrádi Történeti Múzeum tulajdona) Cím nélkül (Dombok) (a Nógrádi Történeti Múzeum tulajdona) Cím nélkül (Reggel) (a Nógrádi Történeti Múzeum tulajdona) A kiállításjáró laikus s a képzőművészet iránt valamennyire is érdeklődő gondolkodásmódjában az akvarell „könnyedebb", a vízfestmény technikájából fakadóan lágyabb tónusokat, átmeneteket megengedő műfajként él, szemben az olajfestészet „súlyosabb", lehatárolt foltokat alkalmazó voltával. Iványi Ödön azonban képes volt a csodára, az akvarellnél megismert lehetőségeket át tudta transzponálni olajképei világába. A nagyméretű festményeken a színek ugyanúgy élnek, a formák ugyanolyan könnyedén oldódnak fel a mindent elárasztó fényben, mint az akvarelleken. 179