Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Művészettörténet - Kazareczki Noémi: A gótikus és a reneszánsz stílus együttélése Nógrád- és Borsod megye templomépítészetében

A lábazaton látható az említett címer. A szentségfülkét felül és kétoldalt rozetták keretezik. Ez a három rozettasor az ajtóvasalást és ajtót tartó, béllet körül helyezkedik el. Az alsó, kifelé szélesedő felületrész kettős, vésett vonalkázású. A középen faragott szalaggal összekapcsolt és ugyancsak faragott szalaggal körülvett virágok sorát kívül egy keskeny sima felület keretezi, s ezen a kereten kívül található kétoldalt egy-egy levélköteggel díszített pilaszter, melynek vízszintes tagolású lába, s levéldíszes fejezete van. Az oszlopok lábazata és a bélletes szekrényrész alatt faragott, középen felezővonallal ellátott ovális díszítő motívumsor látható, amely elhatárolja az alatta lévő ornamentális részt. Alatta középen címerpajzs, melyet két bőségszaru ölel körül. Ez a hiányos rész képezte a tabemákulum alsó részét. A felső, koronázó oromzat sajnos teljes egészében hiányzik, így meghatározhatatlan a pasztofórium teljes mérete, de a többi ilyennemű emlékeinkhez viszonyítva a közepes méretűek közé sorolható. A tabemákulum/pasztofórium keletkezési ideje az 1500 körüli időszakra tehető. Erre utal anyaga, megmunkálási módja, és az alkalmazott díszítőmotívumok is. Vörös márvány lelőhely csak a Dunántúlon, az esztergomi érsek gerecsei bányáiban volt. Ez az anyag sokkal reprezentatívabb volt, mint a különféle mészkövek, ezért is köthető lehetne az udvarhoz közel álló személyhez. V. Sajószentpéter Tanulmányom utolsóként tárgyalt emléke - a Miskolctól északra fekvő - Sajószentpéter református temploma. Sajószentpéter település a nevét a Szent Péter tiszteletére szentelt templomról kapta. A település a 15. századtól oppidum, ahol Borsod megye gyakran tart gyűlést. Diósgyőrhöz tartozott 1438-ig. Ebben az évben a dédesi várhoz csatolták és a Pálóczi-családnak adományozta vámjával együtt Albert király. 1446-ban a Pálócziak országos vásárjogot eszközölnek ki a kormányzótól és valószínűleg a mohácsi csatavesztésig ők a birtokosai.

30 A városban két olyan templomról is tudomásunk van, amelyek már a középkorban állottak, sőt amelyeket még a 17. században is felváltva használtak. A református egyház legkorábbi jegyzőkönyvében olvasható az egykorú bejegyzés, amely szerint 1684-ben „a temetőnél lévő puszta templom a tatároktól megégettetvén, a városon lévő puszta templom megépítteti."

31 A két puszta templom közül a városon lévő nyilvánvalóan azonos a mai református templommal, míg a másiknak a romjait az a dombtető rejti, amelyik a mai katolikus templommal, illetve a mellette lévő temetővel szemben van. Ezek egyike kellett, hogy legyen a Szent Péter apostol tiszteletére szentelt, a városnak nevet adó Árpád-kori plébániatemplom. A plébániatemplom nagyon korai lehetett: a 12. században már biztosan állt, mert az ilyen típusú névadás a 12-13. század fordulójára jellemző Magyarországon. A muhi csatát követően feltehetően elpusztult, de az is biztos, hogy hamarosan újjáépült. Ha ez a Szent Péter és Pál plébániatemplom a források által a „városon kívül való" puszta templommal azonos, akkor a másik egyházra a mai református templomtörténetéből, illetve közvetlen környezetének településtörténetéből következtethetünk. A református templomot körülölelő tér ugyanis jellegzetes elnyújtott háromszög alakú. Az ilyen alakú terek az alapított városokra jellemzőek és az Alföld peremén fekvő mezővárosokban gyakoriak, keletkezésük idejét a szakirodalom a 14. század közepére teszi. A templomnak már állnia kellett a 14. században, mert egy oklevél szerint 1409. 144