Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Művészettörténet - Kazareczki Noémi: A gótikus és a reneszánsz stílus együttélése Nógrád- és Borsod megye templomépítészetében

osztósudár - a mérmű és az osztó nem illeszkedik, ezért elképzelhető, hogy nem itt volt az eredeti helye, vagy nem összetartozó elemekből lett rekonstruálva. A jelenleg látható részletek alapján tehát megállapítható, hogy a korábbi szentélyt elbontva egy nagyobb, új, késő-gótikus szentélyt építettek. Amikor az új szentély megépült, egységesítették a párkányzatot, ami a korábbi hajófal megemelésével járt. Az északnyugati sarkon a kváder anyaga is vált, de a karzatnál is falsíkváltás jelzi a korábbi hajómagasságot. Megfigyelhető, hogy a (nyugati bejárattal és két északi ablakkal ellátott) sekrestye és az északkeleti támpillér túl közel van egymáshoz, ebből arra lehet következtetni, hogy eredetileg a sekrestye rövidebb lehetett. A támpillérek kettős lépcsőzetűek, középen vízelvezető párkánnyal. A nyolcszög három oldalával záródó szentélyt ma 18. századi csehsüvegboltozat fedi, de eredetileg csillagboltozata lehetett, erre utal egy, a felújítás során előkerült boltozati csomópont. Az északi oldalon a szentélyfalba egy egyszerű, reneszánsz sekrestyeajtó található, laposan kezelt szimatagozattal. Baloldali szárkövét a barokk pillér eltakarja. Ugyancsak az északi, az evangéliumi oldal felőli szentélyfalban található az oltári szentségek őrzésére szolgáló reneszánsz pasztofórium. (9., 10. kép) Ez a pasztofórium nemcsak művészi kvalitása, hanem koraisága miatt is kiemelkedik a ma ismert kisebb méretű magyarországi reneszánsz szentségtartók közül. 1503-as évszám jelzi készítésének idejét. Hármas felépítésű, talapzatául a jobbról és balról összefutó egy-egy voluta, alul középen pedig palmettában végződő és szimmetrikusan összehajló konzolszerű faragvány szolgál, amely kettéválasztja az 1503-as évszámot. A palmettás - volutás talapzatra téglalap alakú tábla helyezkedik, amelyet hat sorból álló (igen szép reneszánsz betűkből és rövidítésekkel képzett) latin nyelvű felirat tölt ki: HOC TIBI FUNDAVIT SUP(er)V(m) REGINA SACELLUM ORTVS LIPTHOIS LADISLAUS AVIS HIC P(ro)AVOS VETE(res) POSUIT CHA(r)-OSQ(e) PARE(nt)E(s) TUTA FORET GREMIO VT TÚRBA SEP(u)TA TVO HUC ADES ALMA DEI MATER VOTISQVE FAVETO S(a)EPIVS ET CLEME(n)S AD TUA TE(m)PLA VENI Magyar fordításban: „Ezt a kápolnát Neked - óh Égiek királynője - alapította a Liptói ősöktől származott László. Itt helyezte el régi őseit és drága szüleit (itt) biztos lesz a Te öledben mint eltemetett sokaság. Itt vagy Te jelen istennek kegyes Anyja, kedvezz is a fogadalmaknak. Jöjj gyakrabban és kegyesen a Te templomodba.

18 A könyöklőpárkány fölött középen a szentségfülke helyezkedik el. Belül gyöngypálcakeret, kívül finom vonalú kettős vonalas keret díszíti. Fölötte tojáspálcavonal, majd szemöldökpárkány. A szentségtartó felső lezárását a lunettában lévő koporsóból feltámadó Krisztus félalak, és az ezt díszítő rozettás, indás - leveles oromzat adja. A lunettát kétoldalt egy-egy, középen két rozetta díszíti. Az eddigi művészettörténeti kutatás szerint valószínűleg olasz munka, anyaga budai márga. Mivel az Itáliából érkezett mesterek főleg a királyi udvar körül dolgoztak - ez is ott készülhetett - és készen hozhatták ide. A lunettában lévő Krisztus alak a pesti Belvárosi templom Nagyrévi tabernákulumának hasonló figurájára emlékeztet. Persze itt 139