Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Történelem - Harth Tamás: Adatok Balassagyarmat szőlő- és bortermelésének történetéhez

Összegzés A gyarmati szőlőművelést megemlítő, eddig ismert legkorábbi forrásunk a XIII. század végéről származik. A balassagyarmati szőlőtermelés korai kialakulásában nagy szerepe lehetett a szőlőgazdálkodás alapjául szolgáló kiváló helyi adottságoknak: az Ipoly északi oldalán fekvő napos hegyoldalak mellett az alacsonyabban fekvő homokos talajoknak, valamint a meleg nyári és őszi időjárásnak. A földművelő eszközök tökéletesedésével Gyarmat település határában is növekedett a művelésbe vett területek aránya, ezen belül a szőlőföldeké. A helyi bortermelés jelentőségének bizonyítékaként egy XV. századi oklevél a bor mérésére is használt „gyarmati csöbörről" tesz említést. A török korban végvidékké vált Gyarmaton a helyi szőlőskertek is sokat szenvedhettek a rövidebb időszakoktól eltekintve állandósult csatározások miatt. A művelés fenntartása azonban még a török megszállóknak is érdekében állott. A katonaság rendszeres jelenlétén kívül a megfelelő minőségű ivóvíz hiánya miatt is általánossá vált a borfogyasztás. Vásáros helyként a környéken vezető szerephez jutott Gyarmaton megteremtődik a bor és italkimérések elterjedésének lehetősége. A részben gyarmati szüretelésű bort kezdetben magánházakban, majd később kocsmákban mérték. A török kiűzése után a szőlő telepítését szabályzó rendelkezéseket vezettek be. A szőlőművelés és bortermelés elsődleges oka e században is a kevés és szennyezett ivóvíz volt. így a jelentős napi fogyasztás miatt mindenütt termeltek bort. A helyi bortermelés megbecsültségére utal, hogy Gyarmat mezőváros első, 1709-ből ismert pecsétje is egy csőrében szőlőfürtöt tartó seregély madarat ábrázol. A század végén II. József rendeletei keltettek zavart a gyarmati bortermelésben. A vita a borárusítás joga körül zajlott. A szőlőművelés a következő század elejére válik igazán a város gazdaságának egyik meghatározó alapjává. A XIX. század derekára a város szőlőterületeinek nagysága már 320 magyar hold fölé tehető. A korabeli források ekkorra több száz pince és szőlőbirtok meglétét jelzik. Jelentős változást a mezőváros szőlőtermelésében az 1880-as évek közepétől Balassagyarmaton is megjelenő veszedelmes filoxéra rovar okozott. De ugyanígy hasonló nagyságrendű károkat jelentett a helyi bortermelésnek az egyre inkább elterjedő borhamisítás is. A szőlők újratelepítése, a meghozott védőintézkedések és rendeletek csak részben tudták ellensúlyozni e káros folyamatokat, így az 1800-as évek végétől a város szőlőtermelése fokozódó hanyatlást mutat. 129