Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Történelem - Balogh Zoltán: Nagyoroszi zászlók a nógrádi Történeti Múzeum történeti tárgyi gyűjteményében

Nem volt véletlen tehát Szent Józsefnek, az ácsok védőszentjének zászlóképre kerülése. A török kiűzése után az ország újjáépítésére tömegesen alakuló ácscéhek jelvényeiben egyre gyakrabban jelent meg Szent József képe. A céhjelvények után pedig a céhzászlókra is felkerült az ácsok védőszentje.

17 (1. kép) A zászló túloldalán levő Immaculata-ábrázolás a XVII. századtól az egyik legnépszerűbb képtípus megörökítése népies barokk jellegű formában, puttóra emlékeztető angyalokkal. Mária szeplőtelen fogantatását, a katolikus vallás egyik alaptételét, a Jelenések Könyvének látomása szerint ábrázolja. A szűz feje mögött dicsfényként a Nap ragyog, feje körül 12 csillagból álló korona, lába alatt a méltóságát jelző holdsarlóval, amint a Teremtés Könyvének jövendölése alapján eltiporja a földgolyóra tekeredő sátánt jelképező kígyót. Mária fehér ruhában kék vállvetővel, kezét mellén keresztbe kulcsolva, hajadonfőtt jelenik meg a festményen a két angyal társaságában,egyikük kezében a szüzesség fehér liliomával. Az Immaculata-kép feltételezhetően kapcsolatba hozható a nagyoroszi templomban őrzött úrmutató Szeplőtelen Szüzet ábrázoló alakjával. A monstrancia a II. József idején feloszlatott jászói premontrei prépostságból került a nagyoroszi templomba 1790-ben. A szerzetesrendek felszerelési tárgyait leltárba vették, felbecsültették és kiárusították a felszereléseiket gyarapítani kívánó templomok között. A monstranciát 304 forint 12 krajcárra becsülték, amit valószínűleg a templom akkori kegyura fizetett ki. A Szeplőtelen Szűz kultuszát jelzi a tiszteletére állított szobor is.

18 (2. kép) A nagyoroszi csizmadia céh 1850-ben Szent István királyt és és az ország Máriának való felajánlásának jelenetét választotta patrónusának. A szabadságharc bukása után egy évvel nemzeti szentet választani, ez kifejezte a nagyorosziak hazafias kötődését is. A céhzászló téglalap alakú közép-képén egy kápolna oltára előtt a fél térdre ereszkedő Szent István király látható magyaros ruhában: kék dolmányt és vörös, királyi palástot visel lábán sárga csizma. A szent király a felhők közt megjelenő Istenanya előtt térdel és az uralkodói jelvényeket: a koronát, a jogart és az országalmát díszes vörös bársonypárnán az oltárra helyezi. A fiát kezében tartó Mária piros ruhában és zöld palástban jelenik meg, a fején koronával, lába alatt a holdsarlóval. A nemzeti jelleget, a Magyarországhoz való hűséget fejezi ki az oltár mellett barokkos keretben megjelenő magyar kiscímer. Mellette egy sötétbarna színű misekönyv van. István király a zászlóképen is megörökített magyaros ruházata miatt vált kedveltté a magyaros mesterséget folytató iparos szervezetek között. Figyelemre méltó, hogy a csizma formája és színe is megegyezik a zászló mesterségjelvényében ábrázolt típussal. A mesterségjelvény a céhzászló mindkét oldalán kétoldalt szerepel: szív alakú pajzsformában csizma és szerszámok, musta, bicskia és ár. (3. kép) A barokk korban a nemzeti szentek tisztelete új alapokra helyeződött és összekapcsolódott a Regnum Marianum barokk eszmekörével. Ebben a folyamatban a jezsuita rend játszott kiemelkedő szerepet. Az új koncepció lényege abban állt, „hogy Szent István, az első magyar király Magyarországot a Boldogasszonyra testálta, s az országa ettől kezdve Mária országa (Regnum Marianum) lett, személye pedig Magyarország patrónájává (Patrona Hungáriáé) vált: E fölajánlást Szent Imre herceg, majd Szent László megújította." A jezsuiták mérhetetlen mennyiségű irodalmi propagandájával párhuzamosan a képzőművészetben is fokozatosan megformálódott a téma. Az ábrázolások elterjedését nagy mértékben segítette Magyarország területének felszabadítása a török alól. Az egyesült európai keresztény seregek győzelmének hírére I. Lipót császár 1693-ban megújította Szent István király koronafölajánlását. Ezzel csaknem egy időben, 1692-ben jelent meg Hevenesi Gábornak - a helyi szentek népszerűsí111