Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Történelem - Balogh Zoltán: Nagyoroszi zászlók a nógrádi Történeti Múzeum történeti tárgyi gyűjteményében

fejlesztette a kőművesmesterséget. Gácsváralján 1831-33-ban 6-6, Kékkőn 1846-ban 4, Szécsényben 1836-ban 4,1845-ben 3, Szirákon 1845-ben 3 mester adózott mestersége után.

9 Jelenlegi adataink szerint a kőművesek nem kértek céhalapítási engedélyt sem a Helytartótanácstól sem a megyétől. 1851-ben mégis 5 céhet ismertek el Nagyorosziban. Bizonyára működött a csizmadiák testülete, hiszen zászlajukat 1850-ben készíttették el. Nagy valószínűséggel fennállt az 1820-as években kettévált kovács és kerékgyártó céh, és létezhetett a szabó céh is. 1836- ban és 1842-ben is 3-3 adózó szabómestert regisztráltak. Feltehetően 1851-ig megalakult a kőművesek testülete is, mert az 1851-ben kiadott ideiglenes rendelet új céhek alakítását már nem engedélyezte. Nógrád megye többi mezővárosában 1851-ben szintén jóval több testületet említenek, mint az országos források szerint. Balassagyarmaton 16, Losoncon 15, Szécsényben 4 privilegizált és 2 szabadalom nélkül működő céh dolgozott. A kisebb helyeken mint Divényben 4, Füleken 5, Gácson 5, Kékkőn 2, és Szirákon 4 céhet ismertek el.

10

1857-ben egy császári rendelet mért csapást a céhek kiváltságaira: kivette a céhek kezéből az iparűzés engedélyezését és a közigazgatási hatóságok hatáskörébe helyezte. A céhek feloszlását az első magyar ipartörvény, az 1872:VIII.tc. mondta ki. Eszerint a céheknek a törvény életbe lépése után 3 hónappal meg kell szűnniük és ipartársulatokká egyesülhetnek, Az ipartársulatokba belépés nem volt kötelező, az iparos szabadon döntött erről. A céhek ipartársulatokká alakulása azonban elhúzódott, a vidéki városokban és a községekben az 1880-as évekig. Nógrád megyében 1878. december 31-ig 6 ipartársulat jött létre. Ebből Balassagyarmaton 3, Losoncon, Szécsényben és Szirákon l-l az ipartörvény szerint alapszabállyal bíró ipartársulat alakult. Iparágak szerint csizmadia társulat jött létre Balassagyarmaton és Losoncon, egyesült szervezet Balassagyarmaton, általános Balassagyarmaton, Szécsényben és Szirákon. Az akkor még Heves megyei Pásztón szintén 3 ipartársulat jött létre: l-l csizmadia és szabó, valamint a pintéreket, tímárokat, takácsokat tömörítő egyesült ipartársulat. Az 1884. évi ipartörvényig újabb 6 ipartársulat szerveződött. Kettővel gyarapodott az egyesült ipartársulatok száma. Losoncon a 9 szakmát összefogó Asztalos, lakatos, kovács, kerékgyártó, üveges, kosár-és kocsigyártó, bádogos és szobafestő egyesült ipartársulat. Kékkőn az Egyesült szabó, szűcs, szűrszabó és csizmadia ipartársulat, l-l általános, csizmadia, cipész és fazekas ipartársulat alakult Füleken, Szécsényben, Balassagyarmaton és Gácson.

11 Nagyorosziban a céhek nem éltek az első ipartörvény biztosította lehetőséggel, hogy törvényes alapszabállyal bíró ipartársulattá alakuljanak. Az 1880-as évek közepén a község iparosai mégis három céhszerű társulatba szerveződtek. Az egyesüléseket fő-és alcéhmesterek és a jegyzők irányították, a tagok félévenként tagdíjat fizettek a társulat pénztárába. Közülük egyedül a az 50 tagot számláló Nagyoroszi ács és kőműves társulat rendelkezett nyomtatott alapszabállyal, amelyet 1885 január elsején fogadott el a tagság. Az 1394/1873.BM. számú körrendelet értelmében azonban az egyesületek alapszabályszerű működéséhez a belügyminiszter jóváhagyása volt szükséges. Ilyen dokumentum pedig nem volt a társulat birtokában. A céhek mintájára hozták létre 32 tagból álló társulatukat az ácsmesterek is, de ők minden alapszabály nélkül működtek. Mindkét társulat vallási céllal alakult: „az isten tisztelet fényét, a társulatok költségén beszerzett gyertyák égetésével emelni." Határozottan céhjellegű volt a kovácsmesterek társulata, amely még az 1820-ban kelt privilégiumában előírtak alapján működött. Évenként többször gyűléseket tartott, mesterleveleket adott ki és tanulókat szabadított fel. A harmadik társulat is állítólag szintén egyházi célra fordította az így befolyt összegeket. 106