Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Természettudomány - Prakfalvi Péter: Jobbágyi környékének földtani, vízföldtani és őslénytani érdekességei

állapotot kell elképzelni, mint a Földközi-tenger világítótornyának nevezett Strombolinál. A víz alatti kihűlés eredményezte a lávafolyások felső és alsó részén található hialoklasztit breccsákat (üveges szerkezetű, erősen töredezett kőzettörmelék, 5. ábra). A hidrotermális tevékenység forró vizeiből, jellemzően sárgás-zöldes színű opálféleségek váltak ki. További érdekessége a bányának, hogy feltárt a jelenlegi Zagyva kavicságy felett kb. 70 m-rel magasabban elhelyezkedő, valószínűleg egykori Zagyva-teraszt. Ez igen látványosan bizonyítja, hogy az utóbbi néhány százezer év alatt is komoly földtani erők (erózió, kiemelkedés-süllyedés) működtek a területen. 1/2. Az 1940-es évek legvégén vízkutatási szándékkal mélyítettek egy 366,5 m mély fúrást a Zagyva és a vasút között az un. Szilvás kertben. Kisebb meglepetésre CO2 tartalmú, 3 000 mg/l össz-sótartalmat (lásd a 6. ábra elemzési eredményeit) meghaladó ásványvíz tört a felszínre a szó szoros értelmében, mivel kb. 6 m magasra szökött a víz a felszíntől számítva. A közeli vulkanikus keletkezésű Mátra szinte kínálta azt a lehetőséget, hogy a CO2 utóvulkáni hatás eredményeként értékeljék. A környékbeli „csevicék" is úgy rögzültek az emberek tudatában, mint a kihunyt vulkánok utóműködései. A földtani ismeretek és a speciális vizsgálati eredmények azt bizonyítják, hogy nem erről van szó. Nagy mélységből, az alaphegységből, esetleg a földköpenyből áramlik fel a CO2. Köztudomású talán az, ha máshonnan nem a cseppkőbarlangokból, hogy a „szénsavas" víz oldja a mészkövet, a „tiszta" víz nem, vagyis a CO2 savas oldata nagymértékben megnöveli a víz oldóképességét. Ennek köszönhetően magas az oldott anyagtartalma a Szilvás kerti fúrás vizének is. A kifolyó víz hőmérséklete 19 °C volt, vagyis melegvizű fürdő létesítésére nem alkalmas. A „szénsavas" víz nemcsak a karbonátokat, hanem a vasat is oldja, gondoljunk csak azokra az edényekre, amelyekkel Kisterenyéről a „fúró víz"-et hordják. A vörös elszíneződés jelöli a folyamatosan használt edényeket. Ennek következménye lehet a Szilvás kerti fúrásnál, hogy az egykoron beépített un. béléscső korrodálódott/esetleg összeroppant, így lecsökkent a kifolyó víz mennyisége. Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy csak vízszivárgás tapasztalható a csőfej környékén (7. ábra), nem a réteg leürülésével. A víz utánpótlódását a Nagy- Hársas-hegyre hulló csapadék leszivárgásából származtatjuk (a 8. ábra mutatja a Zagyva-völgy és a Nagy-Hársas-hegy szerkezetföldtani helyzetét a B-l fúrás feltüntetésével és a leszivárgó csapadékvíz útjával). Részben most is szeretném kifejteni azt a meggyőződésemet, hogy a lakosság településére vonatkozó ismeretanyaga nélkül sok minden reprodukálhatatlan lenne. A szóban forgó fúrásnak a helye is ismeretlen volt a dokumentációk alapján (a vizes fúrásokat geodéziailag nem mérték be, pontatlanul tüntették fel a térképeken és egyébként is egy ilyen elhanyagolt fúrásfej igen nehezen található meg, még akkor is, ha pontos koordináták állnak rendelkezésre), így a terület beazonosításban a környéket jól ismerő Nógrády Andor volt a segítségemre. 34