Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Kósa László: Bevezető előadás

után arra jutottam, hogy a palócok eredetének és esetleges őstörténeti szerepének vizsgálata nem a néprajz feladata, akkor az olvasó ugyanannak a kötetnek (Palócok I. Kutatástörténet, föld és nép) közvetlenül egymást követő tanulmányaiban azonos kérdésre vonatkozó három különböző válasszal találkozik. A tudományok történetében előfordulhatnak "termékeny" tévedések, amelyek cáfolatokat váltanak ki és új kutatásokra serkentenek, meggyőződésem azonban, hogy elhunyt kiváló kollégáink dolgozatai nem tartoznak közéjük. A nép- és őstörténeti ösztönzéseknél a mából visszatekintve, jóval fontosabb katalizátornak tartom a regionális kutatásokban játszott folytonos szerepet. Erre utóbb még visszatérek. A palóc kutatás példa arra is, hogy néprajzi és történeti érdeklődés hogyan konstruál kiterjedt problematikát. Ez a kijelentés nem elhatárolódás és nem bírálat. Kultúrák vagy szubkultúrák sosem állnak önmagukban. Vizsgálatuk, regisztrálásuk, értelmezésük mindenkor, minden időben magának a jelenségnek egyidejűleg a konstruálása is, ami szerintem nem von le a jelenség értékéből, nem degradálja azt, akkor sem, ha akár nemzeti, akár regionális kultúráról van szó. Ismerjük a folyamatot, melynek során a XIX. században mintegy 80-100 esztendő alatt tucatnyi településről több vármegy ényi területet megtöltő helységszámra duzzadt a Palócföld. Külön érdekesség a "palóc" szó jelentéstartalmának és hangulatának a változása. Legalább százötven évig egyik jelentése elmarasztaló volt. Gaál Furkáts Tamása és Gvadányi istenmezei palóca igazán nincsenek fölruházva hízelgő tulajdonságokkal. Az utóbbiak hosszú időn át nem halványodtak, amint azt a XX. század első felében a falvakat járók híradásai tanúsítják. Időközben azonban, amikor fölsejlett a palócság őstörténeti érdekessége, értelmiségi körben hirtelen fölmagasztalódott a palóc tájnyelv és lokális műveltség. A reformkorban rövid ideig esély volt rá, hogy maga a szó köznyelvi használatban minden karakteres helyi-táji különlegesség jelölője lesz. Ma egyfelől tudományos problémacsomagot jelez, másfelől márkanév, melyet szívesen vesznek föl intézmények, termékek, testületek. Áttérek a négykötetes "Palócok" értékelésére. Gondolom, Petercsák Tivadar, Bakó Ferenc hivatali utóda és a mű egyik szerzője előadásának központjában ugyanez áll, mégis legyen szabad néhány szót szólni róla. Ismeretes, hogy amennyire szűkölködik a magyar néprajz falumonográfiákban, legalább annyira jellemzője bő egy évszázada az említett regionális kutatás. Akkor is igaz ez, ha a folytonosságot szinte megszakította az 1920-as és az 1950-es évek apálya. Biztos vagyok abban, hogy ezúttal is elegendő, részletezés helyett a közelmúlt évtizedeinek néhány kiemelkedő példáját említeni. Gondoljunk a Gondolat Kiadó kismonográfia sorozatára, a néprajzi csoportok kérdéskörének elméleti megállapításokra serkentő vitáira, az erdélyi népművészeti tájmonográfiákra, a debreceni tanszék zempléni, szatmári és épp mostanság vaskos kötetekben összegzetten megjelenő gömöri kutatásainak eredményeire! Elnézést 258