Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Néprajz - Kapros Márta: A Nógrád vármegyei múzeum néprajzi anyaga 1891–1944

vetkező évre. Az 1928-as vásárlások azonban már az újabb, Györffy István által megalapozott, tudatos gyűjteményfejlesztést tükrözik. Ide kívánkozik azonban az 1928. évi, némiképp megszaporodott, ajándékozások áttekintése, ami még a gyarapodás korábbi gyakorlatának folytatódását mutatja. Az adományozó megjelölésével szereplő néhány pásztorművészeti tárgy,

29 viseletdarab mellett, a többi bejegyzésnél ceruzás „főispán" megjegyzés olvasható. Ezek közül 9 db főkötő, harmaduk lelőhely nélküli, a többi Ludányból való. Az utóbbiak közül ötről a megnevezés támpontot ad a típus megállapításához: részint nagyünnepi, merevített kontyfőkötőkről (tarajos fékető) volt szó,

30 különböző színekben és egy közvasárnapra illő, kézzel hímzett gyolcsfőkötőről (slingelt fékető). Ezen kívül még két virágos kázsmér szoknyát jegyeztek be hasonlóképpen. Ezzel összhangban van a levéltári iratanyag egy listája az 1927-28-as ajándékozásokról,

31 amelyben Pályi Pál adományaként szerepel 11 db „eredeti főkötő" (a leltárkönyvbe bejegyzett 9 főkötő közül kettő két darabból állt), két szoknya, valamint 6 db „felöltöztetett baba (népviselet)". A leltárkönyv tartalmaz, egyébként a bekerülés évszáma nélkül, de hasonlóan „főispán" megjegyzéssel 11 felöltöztetett babát: ipolynyéki menyecske (Pályi Magda), őrhalmi leány és menyecske, két kazári menyecske (Csekey Sándorné), ludányi leány és menyecske, nógrádsipeki menyasszony és menyecske (Ürmössyné Benczúr Elza), érsekvadkerti leány és menyecske. A viseletes babák ajándékozása jeles vendégeknek, a két világháború között szokás volt vidékünkön, a bejegyzések szerinti (itt zárójelben csatolt) nevek olyan hölgyekre utalnak, akik egyéb irányú ismereteink szerint a népi hagyományok lelkes pártolói voltak és társadalmi állásuk révén kapcsolatba kerülhettek Pályi főispánnal ilyen formában. 4. A néprajzi gyarapodás vonatkozásában szemléletbeli változás első jelei attól kezdve mutatkoztak, amikor 1927-ben Hóman Bálint, mint a Nemzeti Múzeum főigazgatója, Bátky Zsigmond, a Néprajzi Tár akkori igazgató őre társaságában, a nógrádi politikus, Sztranyavszky Sándor államtitkár kezdeményezésére Balassagyarmatra érkezik, hogy a múzeumi társulat elnökségével egyeztessenek az újra induló múzeum koncepcióját illetően. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium részéről szakmai főfelügyelettel megbízott Hóman fokozottan felhívja a figyelmet a vármegye paraszti kultúrájának sajátosságaira, s legfontosabb feladatként a rohamosan pusztuló néprajzi emlékek megmentését jelöli meg. A munkához konkrét gyűlési beszámolók gyakran pozitívabb képet mutatnak a valóságosnál, avagy súlyosabbnak láttatják a nehézségeket, ha a mulasztások igazolásáról van szó. 2У Közölve belőlük két csanak: SZABADFALVI 2001, 7-8. kép (145-1947,140-1947) 30 Egy közülük megmaradt (128-1947), ezen még ma is ott függ a korabeli cédula a régi leltári számmal, „Főispán Ludány" felirattal. " NML VIII701. VIII/4. 200