Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Néprajz - Kapros Márta: A Nógrád vármegyei múzeum néprajzi anyaga 1891–1944

palócz dolgokra, melyek később már nehezebben lehetnének megszerezhetők (mátkatál, szuszék, lucaszék, piros csizma stb.) terjeszthetik ki" fogalmaztak az aláírók: Schehák Rezső, Bálás Géza és Farkas Pál választmányi tagok. Aligha kétséges, hogy a munkát ténylegesen az utóbbi, azaz Farkas Pál helyi főgimnáziumi tanár végezte, aki - mint azt a Borovszky szerkesztette vármegyei monográfia sorozat Nógrád megyei kötetébe általa írott néprajzi fejezet bizonyítja - ehhez kellő szakmai tájékozottsággal és helyismerettel rendelkezett. Hogy konkrétan milyen eredményekkel járt a gyűjtés, nem tudjuk.

18 A háborút követően a Főfelügyelőségnek küldött különböző jelentésekben többször is említésre kerül, hogy a múzeum gyűjteményei jelentős károkat szenvedtek, s a vöröskatonák rongálásának elsősorban a néprajzi anyag esett áldozatul.

19 Valószínűleg ez a szóban forgó gyűjtésre vonatkozhatott. Ugyanis azon tárgyak, amelyekről a különböző - bár esetleges - forrásokból, mint 1914 előtti néprajzi gyarapodásról tudunk, elenyésző kivétellel megtalálhatók az 1936-tól felvett újabb nyilvántartásban. Az utóbbi szerint, tehát immár dokumentálhatóan a néprajzi anyagból 24 db tárgy és 7 db fénykép vészelte át az első világháborút. Szerény számuk okán részletes áttekintésük könnyű feladat. Feltehetőleg ajándékba kapott darabokról van szó. Vételár bejegyzésüknél nem szerepel, tematikus összetételük esetlegessége, valamint az, hogy lelőhelyükre ritkán történt utalás, mind ezt erősíti. Az adományozók nevét, az ajándékozás évszámával azonban átvezették az új leltárba; kilétükről - a múzeumőr Völgyi Wagner Istvánhoz, a történeti kutatást folytató csesztvei birtokos Kálnay Nándorhoz hasonlóan - közelebbiekre helytörténeti kutatás tudna fényt deríteni. Legnagyobb részt kerámiákról volt szó: a máig fennmaradt példányok különböző, esetenként ugyancsak távoli készítőműhelyek termékei. Általában dekoratív darabok, többnyire már bekerülésük idején is „réginek" számítottak. Említendő egy lapokból készült gyertyamártó edény, egy ugyancsak gömöri készítésű, szív alakú kuglófsütő,

20 mindkettő Réczey Lajosné adománya 1892-ből. Egy Garam vidéki műhelyhez köthető, ún. hagymás tál

21 Nagy Iván ajándéka vagy gyűjtése; egy gazdag rátétes díszítésű fazék

22

1848-as évszámmal, feltehetőleg osztrák munka - Ferber Nándorné ajándéka 1908-ból. A különböző méretű, zömében habán bokályok Nagy Iván neve alatt szerepelnek a leltár18 Mindössze egy későbbi megjegyzést találunk arról, hogy Farkas 1912-ben elszámolt a rendelkezésére bocsátott összeggel (NML VIII. 701.11/28). '9 NML VIII. 701.11/32. 20 Ltsz. (a dolgozatban a háborús pusztulást átvészelt darabok esetében a balassagyarmati Palóc Múzeum jelenlegi nyilvántartása szerinti számokat adom meg) 122-1947, 566-1947. -1. a 4. képen az alsó sorban. Az utóbbi tárgy közölve még: NmM 69. kép 21 Ltsz. 113-1947. -1. 4. kép, a szekrény középső polcának jobb szélén 22 Ltsz. 111-1947. -1. 4. kép, a szekrény felső polcának jobb szélén 198