Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)
A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - A „palóc” névválasztás indítéka és jelentéstartama intézmények, rendezvények körében: - Badin Ádám–Fábián Edit: „Palócország – Meseország” – Palóc mesemondó verseny
meg a talákozón. Magyarán: minden gyermek hozza saját anya-, illetve nagymamanyelvét. 11. Mese. A népmeséknél a néprajzkutatók nem támogatják a tájegységi behatárolást, mondván a népmesekultúra egységes, sőt az egyes szomszédos népek között is átfedések vannak. Mégis nagyon sok mesekönyvben az szerepel a cím mellett: palóc népmese, gömöri népmese, székely népmese stb. Mi ezzel szemben vagy ehhez képest úgy foglaltunk állást, hogy mindenképpen van magyar szerkezetű népmese, és ha ez van, akkor kell hogy legyen palóc szerkezetű népmese is. És hogy mitől palóc egy népmese? Hát attól, hogy palóc emberek száján érett sok-sok évig, bárhonnan került is a szájukra. Még ha eredetileg nem is az ő őseiktől származott egy-egy történet, addig csűrték-csavarták, míg a maguk képére nem formálták. Éppen ezért lehet az, hogy minden faluban más-más változatban mesélik ugyanazt a mesét. így mi azt mondtuk: mindenki hozza a saját faluja, vidéke meseváltozatát, a saját faluja, vidéke nyelvén. Támpontként B. Kovács István és Nagy Zoltán gyűjtéseit ajánlottuk. 12. Öltözet. Úgy gondoltuk, hogy mivel nem otthon, hanem ünnepi környezetben kerül sor a mesemondásra, ezért ehhez valamelyest ünnepi öltözet is illik. Hogy elkerüljük azt a diszharmóniát, hogy mindenki azt gondol ünnepinek, amit akar, megszabtuk a népviselet kötelezményét. Ezzel elég nehéz helyzetbe hoztuk a részvevőketfelkészítőket és magunkat is. A palóc nyelvterületen ugyanis a népviselethez való viszony különböző. Vannak vidékek (Nógrád, Ipoly- és Garam-mente, Zoboralja), ahol mindmáig hellyel-közzel hordják, és olyanok is (Gömör, Nyitra-mente stb.), ahol már száz éve levetették, és akkor is már csak egyszerű, polgárosult formában létezett. Mégis egységes hozzáállást kellett kialakítanunk. így előírtuk ugyan, de nem helyeztük a mesemondással egy szintre az értékelését, magyarán a viselet miatt egy mesemondó nem vesztett, nem veszíthetett súlyából, ellenkezőleg minden egyes találkozó arra szolgált, hogy a jó példákat kiemelve rámutattunk a népi viseletek értékeire, miközben folyamatos szakmai segítséget nyújtottunk. A cél: mindenki a saját faluja, vidéke viseletében, saját faluja, vidéke meséjével, a saját nyelvén meséljen. 13. Környezet. A mesemondás környezetének a megteremtésében abból indultunk ki, hogy semmiképpen nem akarunk egy következő, feszült hangulatú, „lóverseny" típusú „szavalóversenyt." A másik támpontunk az volt, hogy amennyiben palóc nyelven, palóc mesét, palóc viseletben kérünk, akkor nekünk valamelyest palóc környezetet kell nyújtanunk. Elgondolkodtunk azon is, vajon milyen eredeti mesemondó környezetet tudunk a leghitelesebben megteremteni. Mesét leggyakrabban otthon mondtak, a fonóban, a tűz mellett. A mi lehetőségeinknek ezekből a fonó hangulatának a megteremtése kínálkozott 447