Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - A „palóc” névválasztás indítéka és jelentéstartama intézmények, rendezvények körében: - Praznovszky Mihály: A Palócföld folyóirat elnevezése

Fabulya László rövid statisztikát is készített az évtized tartalmi arányairól, s megállapítása szerint a szépirodalmi anyag mindvégig meghatározó arányú volt, a hagyomány rovat (amelyben a néprajzi írások jelentek meg) a legkisebb terjedelmű, a kritika anyaggal együtt. Ennyi sikertelen név-eredeztetési vizsgálat után talán az első számok tartalmának elemzése segíthet a névválasztás mögöttesének megtalálásában. Nemigen jutunk előre. Ha a néprajzi vonatkozásokat nézzük, az első három számban a megyei kutatás két klasszikusának egy-egy írása szerepel. Manga János a palóc dudásokról értekezik, míg Zólyomi József a nógrádi pásztorokról közöl tanulmányt. Csak egy évtized múlva jelentkezik majd Flórián Mária egy megyei népviseletet bemutató írásával, s csak később jön a fiatal Kapros Márta a dolgozataival. De ezek csak eseti írások. A szépirodalmi művek közlése mellett gyakorlatilag minden tudományterületről jelent meg közlemény, természetesen a kor ideológiai aspektusaival megtűzdelve. Tehát a Palócföld a kezdettől fogva sem volt az, amire a neve után mind a mai napig általában következtetnek. Már azok, akik nem olvassák a lapot. Ez a földrajzi tájegységről választott folyóirat-név természetesen nem egyedi eset. Létezik már ekkor az Alföld és a Tiszatáj. Igen ám, de ennek a két tájegységnek a neve komplex fogalom, összetett jelentéstartalmú. Az Alföldhöz nem lehet egy etnikai népcsoport jellegzetességeit kötni. A Tiszatáj is egy egész országrészt ölel fel, mint földrajzi egység. De a Palócföld már nevében hordozta, hogy itt csak egy jellegzetes, sajátságos, meglehetősen sok előítélettel megátkozott népcsoport szakmai közlönyéről lehet szó, azaz a palócok szakmai, néprajzi lapjáról. A névválasztás alapja tehát egy történetileg kialakult közmegegyezés volt: Nógrád a palócok földje. Hogy máshol is élnek palócok, máshol is van palóc föld ez nem volt érdekes. Végső soron Mikszáth emelte be ezt a fogalmat a közkifejezések közé. Ő élete végéig vállalta a palóc mivoltát, megőrizte dialektusát. Humora, észjárása csak tovább erősítette a palóc fogalom közhelyeit. Mikszáth persze nagyon jó önépítő munkával rá is játszott erre a góbé szerepre. Sikert hozó, induló könyve alapozta meg, hogy él itt a Felvidéken egy érdekes, hagyományait, szokásait, erkölcsét, kedélyét őrző ősi népcsoport. Az olvasók úgy vélték, létezik a Mikszáth-féle Palócország, Görbeország, s léteznek annak alakjai: csavaros eszű atyafiak, megesett lányok, rideg de érző szívű férfiak, primitív de eredendő természetes bölcsességet hordó hősök és hősnők, akikkel az író benépesíti ezt a tájat. Mikszáth meghagyta ezt a legendáriumot, s a 20. század első évtizedének kutatásai, majd szociográfiai mélyfúrásai sem tudtak változtatni rajta. Nem véletlen, hogy a Palócföld 1954. évi első számának nyitó idézete, Mikszáthtól származik, részlet az Utazás Palócországban című írásból. Miként az sem véletlen, hogy az első szám másik tartó pillére Nyéki Lajos balassagyarmati fiatal tanár írása Madáchról. Ha így nézzük, 443