Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Sándor Anna: A Nyitra-vidéki palóc nyelvjárások

nyíltabbak vagy zártabbak (H, 9). A környékbeli falvakban e sajátosságot „tótos" - „szlovákos" címkékkel illetik, s maga a jelenség „hangszínárnyalat-kölcsönzés"-nek tekinthető (LANSTYÁK1998.). A palóc nyelvjárási régióra jellemző illabiális a és labiális á hangok helyett két községben, Pogrányban (12.) és Felsőszőlősön (22) a köznyelvi és a palóc hangok átmeneti realizációit (™, #) ejtik. E különbséget a többi faluban is érzékelik, s éppen ezért tartják a Nyitra-vidéki nyelvjárások közül a legszebbnek a pogrányi nyelvjárást (vö. SÁNDOR 2000: 36). Viszont az eddig megvizsgált többi nyelvjárási jelenségben megegyezik a környező települések nyelvjárásával, ezért valószínűsíthető, hogy a vallás- és gazdaságtörténeti, valamint közigazgatási szempontból központi szerephez jutott község vonzotta az írástudókat, a magasabb társadalmi osztályhoz tartozókat, a nemesi birtokok tulajdonosait, akik nyelvhasználatukkal befolyásolhatták az ezirányú változásokat (vö. FEHÉR 1995: 4143). Felsőszőlős 4,4 %-nyi magyarságánál pedig, akik a többi Nyitravidéki katolikus közösséggel ellentétben reformátusok, valószínűleg a felekezeti hovatartozással és az erőteljes szlovák nyelvi hatással magyarázható ez a palóc nyelvjárástól való eltérés. Ugyancsak az erőteljes szlovák hatással magyarázható az a tény, hogy a nyelvsziget északi peremén fekvő Beden (2.) és Menyhén (5.) a labiális hosszú á ejtése illabializálódott, a köznyelvinél magasabban képzett (9), de a palóc rövid ™ változatlan maradt. Ebben ugyanis szerepe lehetett annak, hogy a szlovák rövid a hasonló hangszínű, míg a palóc hosszú # nagyon is eltérő, hiszen a hosszú szlovák á az ajkak működését tekintve illabiális (vö. FODOR 2001: 326), ezért is történhetett meg a labiális # illabializálódása. A mássalhangzók fonémarendszere közelebb visz bennünket a belső tagolódás kérdésének megválaszolásához. E tekintetben ugyanis a magyar nyelvterület egészére jellemző mindhárom típus előfordul: van lyező, ;-éző és l-ező. A lyuk, folyat v.folyatyik 'üzekedik', gólya és király szavakban a 2-10. kutatóponton /y-t, a 11-17. és a 22. kutatóponton j-t és az 1., 3., 18., 19., 20., 21. és a 23. kutatóponton l-t ejtettek (2. térkép). Tehát az északabbra fekvő településeken az ly, középen a ;', délen az / fordul elő. Azt azonban mindenképp meg kell jegyezni, hogy az /ly/ fonéma előfordulásának megállapítása egyre nagyobb nehézségekbe ütközik, mert már az idősebbek közül sem használja mindenki teljes következetességgel. De az 1-ezés sem maradt változatlan. A kérdőívek kikérdezésekor az l-ező Barslédecen például gyakran előfordult még a nyolcvan éven felüli adatközlőknél is, hogy a j-éző adatokat sorolták fel, de a „régi öregek által használt alakok felidézése" és a spontán szövegek nyelvhasználata még az 1-ezés erőteljes jelenlétéről tanúskodott. Ebben szerepe lehet annak is, hogy a környékbeli ly-éző és j-éző falvakban gyakran kipellengérezik nyelvjárásukat az 1-ezés miatt. Ezt bizonyítják a különböző tréfás történetek, mondások és falucsúfolók is. 401