Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Lengyel Ágnes: Szempontok a palóc népi vallásosság kutatásához

helyenként még napjainkban is használatban lévő népi vallásos ponyvaanyag tartalmazza az egyházi ünnepek körét bemutató nyomtatványokat, a kegyhelyek búcsús kiadványait és a sokféle szenthez, vallásos társulathoz, továbbá a különböző élethelyzetekhez vagy a mágikus használathoz kötődő ponyvairatokat. A palócság fokozott vallásosságát korábban is szembetűnőnek találták. E vidéket a kultúra szakrális összetevői folytán több kutató az ország legrégiesebb, legarchaikusabb területei közé tartozónak találta. Vallásosságuk etnikus, antropológiai jellegzetességeként fogalmazódott meg, hogy "a vallásosság a palócnak szokása, csakúgy mint a lónak, az hogy befogják." 8 Az 1940-es években a magyar néprajzi csoportok körében a palócok jellemző vonásaként a családszervezet, a faragási tehetség és a viselet meghatározó szerepével egyetemben a hitéletet emelték ki. A palócföldi népi vallásosságra közvetlenül utaló legkorábbi adatokat Schräm Ferenc, illetve Hausel Sándor forrásközlő munkáinak köszönhetően, a XVIII. század eleji boszorkányperek anyagában leltük.

9 Ezidőtől fogva tartalmaznak elszórt adalékokat a különféle megyei regionális monográfiák is, mint Bél Mátyás, Radványi Ferenc, majd Mocsáry Antal (Nógrád), Tahy Gáspár és Montedegoi Albert Ferenc (Heves) valamint Bartholomeides László és Hunfalvy János (Gömör) művei. A palócok tudományos igényű ismertetését Szeder Fábián kezdte meg, de munkáiban a vallásosságra nem tért ki, pedig a Tudományos Gyűjtemény 1817-es évfolyamában a "palócság esmertetését" célul kitűző pontok között ott szerepelt vallásbeli ismertetésük igénye, amellett, hogy felmerült a palócság erkölcsi jellemvonásainak, nevezetesebb szokásainak és szertartásainak bemutatása is. A XIX. század közepén azután Reguly Antal gyűjtött további értékes adatokat a témához és ezidőtől más kisebb ismertetések is rendelkezésre állanak, például a templombúcsú szokásáról, vagy a boldoganya oszlopról. A palóc táj néprajzi kutatását a vallásra is figyelő rendszerezettebb formában, az 1870-80-as évektől következő generációnak köszönhetjük. Több kisebb adatközlés sorában Pintér Sándor, Findura Imre, Pápay Károly, Istvánffy Gyula, majd a századfordulót követően báró Nyáry Albert és Berze Nagy János tanulmányai hiánypótló jelentőségűek.

10 Említést érdemelnek az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben című sorozat Felsőmagyar-országi kötetei, majd századunk elején Borovszky Samu szerkesztésében a Magyarország vármegyéi és városai sorozat témánkba vágó monográfiái. Pótolhatatlan dokumentációt jelent Malonyay Dezső öt kötetes magyar népművészeti sorozatában a « Reguly 1894.142. 9Vö. Lengyel-Limbacher 1997. 9. "' Pintér 1880; Findura 1885; Pápay 1892,1893; Istvánffy 1890,1891,1894,1895,1897,1911; Nyáry 1906,1915; Berze Nagy 1910.