Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Lengyel Ágnes: Szempontok a palóc népi vallásosság kutatásához

LENGYEL ÁGNES Palóc Múzeum Balassagyarmat Szempontok a palóc népi vallásosság kutatásához Az európai népi vallásosság vizsgálatának előzményei a felvilágosodás és a jozefinizmus időszakára tehetőek, amikor kritika tárgyává tették a vallásos népi jelenségeknek a hivatalos egyházi felfogásokkal nem egyező megnyilvánulásait, és elsősorban pasztorációs szándékoktól vezérelve felvették ellene a harcot. Az első korai megfigyeléseket követően a népi vallásosság vizsgálata a XIX. század második felének egyházi megújhodási mozgalmaiban talált folytatásra.

1 Magyarországon a kutatás viszonylag későn indult, tulajdonképpen Bálint Sándor tevékenysége alapozta meg a néprajz ezen ágának módszeres tanulmányozását.

2 Felhívta a figyelmet arra, hogy az addig inkább csak a tárgyi jelenségekkel foglalkozó kutatás sokáig figyelmen kívül hagyta, hogy "az érzékelhető emberi környezet is voltaképpen szellemi, sőt akárhányszor vallási tényezők függvénye." Kezdetben a magyar kutatást legfőképpen az ősvallási vonatkozások miatt érdekelte a vallásos népélet, és csak ezután ismerték fel, hogy a vallásos kultusz éppen olyan szerves része és kifejezése a népéletnek, mint például a viselet, a tánc vagy az állattenyésztés.

3 A népi vallásosság a paraszti létnek és kultúrának valóban olyan központi területe, amely átszövi annak legkülönbözőbb ágazatait, és szabályozólag hat működésükre. Hagyományozó kultúra részeként, különböző korok egymásra rétegzett, összeötvöződött jegyeit hordozza, a kereszténységet megelőző időből is. Magában foglalja a hivatalos egyház vallási tevékenységét, amely a paraszti kultúra egészének önálló rendszerében, a jelentések itteni univerzumába átszűrődve jelenik meg. A népi vallásosság összefonódottan él a vallásos néphittel, működésük egységes módon és rendszerben valósul meg, és a paraszti hitvilág mágikus összetevői osztatlan rendszert alkotnak a hivatalos vallásosság különböző történeti rétegeivel. Megnyilvánulásai leginkább a rituális szokásokban, az évkor jeles napjaihoz, az emberi élet fordulóihoz, illetve a mindennapi tevékenységekhez kapcsolódó hagyományvilágban tűnnek fel legjellegzetesebben. A szakrális kultusz a közösségben nyilatkozik meg és születik rendre újjá, összefüggésben a történelmi, szervezeti és társadalmi tényezőkkel, amelyek a ' Tüskés 1984. 347; 1986. 77. 2 Bárth 1990. 331. » Bálint 1987.12-13. 375