Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - R. Várkonyi Ágnes: Természet és társadalom – A történeti ökológia lehetőségei

1871) Balaton lecsapolási tervét a kiszárasztott tómederben termesztett búza és széna jövedelmét is kiszámítva készítette el. Fantasztikus elképzelések születtek. Noha a megvalósult munkálatok részeredményei számottevőek, összességében nem átfogó rendszerben készültek. Kivitelezésre soha nincs elég pénz, a Balaton és a Velencei tó nagy szerencséjére, mert különben végrehajtották volna az alaposan kidolgozott lecsapolási terveket. Súlyos károkat okozott, hogy a pénzhiány miatt, a megkezdett ésszerű munkálatok is felében, harmadában készültek el. Sokszor a helyi érdekek érvényesültek és nem vették figyelembe a lakosság generációkon át felgyűlt tapasztalatait sem. Kevés olyan befejezett és reális megoldás született, mint a század végén a Dunát és a Tiszát összekötő, hajózható Ferenc csatorna, az angliai vízrendezést is tanulmányozó Kiss József hajómérnök alkotása. Előfordult, hogy a technikailag kifogástalan, de a helyi viszonyokkal nem számoló elképzelések veszélyeire gyakran a lakosság figyelmeztette a tervezőket, apáiktól örökölt tapasztalataikra hivatkozva, mondván: "mi ismerjük vizeinket." A fokos vízgazdálkodás lerombolása ellen tiltakozó sárközi és kunsági falvak és mezővárosok

31 előrejelzését gyorsan igazolták a valóság fejleményei. A merev, szűk gátrendszer nem fogta fel az áradásokat, viszont meggátolta, hogy a víz a mederbe visszafolyjék, s az évszázadokon át virágzó ártéri gazdálkodás helyén poshadó, bűzös, holt vidék lett. Az önmagától elidegenedett tájról menekült a lakosság. Megkezdték, de nem vihették végbe az Ecsedi-láp és a Hanság lecsapolását, viszont vízrendszerüket megbontották. A Sárvíz mocsarának levezetési munkálataihoz Fejér vármegye hozzálátott, Tolna vármegye megtagadta az együttműködést. A Felső Tisza-vidéken a vármegyék magukra hagyva, egymás ellenében is küzdöttek a megszaporodó áradásokkal.

32 Hiányzott az átfogó látásmód, az egységes vízrendszerekben való gondolkozás, a tapasztalat. A közös és következetes megvalósítás akadályai miatt a technikailag kifogástalan tervek is sokszor többet ártottak, mint amennyit használhattak volna.

33 Többnyire a folyókat nem mint nagyobb vízrendszer részeit tekintették, hanem helyileg vélték kivédeni az áradásokat. Jellemzőek erre báró Orczy Lőrinc (1718-1789) meglátásai. Királyi biztosként, sága (1739-1815). Bp., 1971.; HRENKÓ Pál: Mikovinyi Sámuel a háromszögelő topográfus. Geodézia és Kartográfia, 1986.3. 3i ICÁRÓLYI-NEMES,é. n. 93. 12 SOÓS Kálmán: "A kirohanó Tiszának árja ..." In: Táj és történelem. Tanulmányok a történeti ökológia világából. (Szerk: R. Várkonyi Á. Munkatársai: Dr. TIBA Istvánné, KINCSES Katáim Mária). Bp. 2000. 33 "Egyedül Csáky Imrének volt egységes csatornázási és folyamszabályozási programja., olyan zseniális hidrológiai tervezetet dolgozott ki, amelyet kortársai elvetettek és még holta után kétszáz év alatt sem találtak módot teljes végrehajtására." MÁLNÁSI Ödön: Gróf Csáky Imre btbornok (1672-1732). Kalocsa, 1933.128. Sajnos a konkrét tervezetet nem közölte. 358