Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Limbacher Gábor: A palóc régió kutatási programja a jelenben

kálvária-összefoglalásán és az egri szőlőműveléssel kapcsolatos munkáin vagy Kunt Ernőnek az emberi élet utolsó fordulójáról szóló feldolgozása­in, továbbá a miskolci Hermán Ottó Múzeum interetnikus kapcsolatokról szóló konferenciáin át Lengyel Ágnes és a jelen sorok írójának publikáci­óiig terjedelmes a sor. E művek mégsem pótolhatják a rendszerezett nép­rajzi csoport- és régió-kutatást, inkább alapozó műveknek, illetve forrás­munkáknak számítanak. 8 A palóc régió igen figyelemre méltó terepet nyújt a néprajzi jelenku­tatás számára, s e módszer alkalmazásával már az eddigiekben is jelentős eredmények születtek. Nógrádban valósult meg az a két akadémiai vál­lalkozás, amely egyrészt a modell-alkotás igényével tárta fel azokat a vál­tozásokat, amelyek Varsány község társadalmi-kulturális életében a kuta­tást megelőző harminc év alatt mentek végbe, és rögzítette azt a helyzetet, amely a kutatás idején, az 1970-es évek közepén jellemezte a települést. A jelen téma szempontjából is üzenet értékű, hogy az elmúlt egy-két eszten­dőben újra indult Varsány néprajzi, társadalomnéprajzi kutatása! A másik vállalkozás szinkron kutatásaival tanulmányokat eredményezett a szom­szédos Nógrádsipek jelenkori folklórjáról. 9 A Palóc Múzeum munkatársai szintén a jelenkutatás keretében közelítettek meg és dolgoztak föl tanul­mánnyá több témát: a viselethasználatot Patak községben az 1980-as évek közepéről, az imádkozási szokások jelenkori jellemzőit, a „ponyvanyom­tatványok" megújuló használatát, szerepét és készletét, egyházi évköri szokás XX. század utolsó negyedében történt palócföldi elterjedését valamint mai halottlátó, búcsúvezető ember, előénekes asszony és gyógyító-asszony tevé­kenységét. 10 E feldolgozások jórészt a választott jelenségkör olyan sűrített értelmező leírását tűzték ki célul, mely során részint nélkülözhetetlennek tartották a szokásos néprajzi megközelítést, azaz, hogy figyelembe vegyék tárgyuk elődeit, előzményeit és változatait, a jelenségnek a hagyomány szempontjából vett belső rendező elveit. Ugyanakkor fontosnak tartották, hogy a témákat, mint mai társadalmi jelenséget is kezeljék. Ezeken kívül a Palóc Kutatással párhuzamosan, illetve az eredmé­nyek kötetekbe foglalását követően jelentek meg a Györffy György szer­kesztette Árpád-kori Magyarország történeti földrajza területünket lefedő kötetei. Soós Imrétől, „Az egri egyházmegyei Plébániák történetének átte­kintése", a magyar - és a szlovák - néprajzi atlasz, a magyar nyelvatlasz, a „Magyar Néprajz" összegző kötetei, Liszka József összefoglaló műve a szlovákiai magyarság népi kultúrájáról, a szlovák Hont-monográfia, a « BEREZNAI 1985., 1986., 1987., FAJCSÁK 1989-1990., 1990., pl.: KUNT 1987., KUNT­SZABAD-FALVI-VIGA 1984., SZABADFALVI-VIGA 1985., KATONA-VIGA 1996., LISZKA 1999., pl: LENGYEL 1989., 1994a., pl.: LIMBACHER 1994d., 1995., LENGYEL-LIMBACHER 1997. s BODROGI 1978, SZEMERKÉNYI1980. ie KAPROS 1991, 1992, 1994, 1995; LENGYEL 1989, 1991, 1994a, 1994b, 1998; LIMBACHER 1994a, 1994b,1994c, 1995,1998,2001,2002a. 312

Next

/
Thumbnails
Contents