Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Voigt Vilmos: Egy új palóckutatás az új évezredben

adatokat, bibliográfiák készültek el (ezek persze már akkor sem voltak teljesek!), különösen fontos volt előbb egy áttekintést szorgalmazó, úgynevezett "felderítő kérdőív", majd igen részletes tematikus kérdőívek megfogalmazása. Köztudott, hogy igen sok témakörben ezek máig a legjobb kérdőívek, amelyeket országszerte használtak és használnak mindmáig, a legkülönbözőbb tájak, országrészek néprajzkutatói. Aki kézbevesz erdélyi vagy vajdasági publikációkat, sőt akár az új, nyolckötetes akadémiai szintézis (Magyar néprajz) köteteit, nem egy helyütt azt tapasztalja, hogy a "palóc kérdőívek" rendszere jelenik meg bennük - messze az eredeti célkitűzések határain túl. Ez az előkészítés és az akkor gyűjtött anyag nélkülözhetetlen a következő palócmonográfia elkészítéséhez. Itt azonban arra is szükség van, hogy az új monográfia első munkamegbeszélésén mindenki tájékozódhassék arról, hol és milyen közzé nem tett anyag is van. Nem is arra gondolok, hogy például az állattartás új kutatója tudja majd meg, mi van még Zólyomi József 150 nyomtatott oldalnyi áttekintése mögött, hanem arra, hogy mondjuk a viselet, a népzene vagy a népdalok kutatója találhat-e a maga számára is fontos adatokat az ilyen gyűjtésekben. (Biztos vagyok benne, hogy igen.) 2. Ami magát a négykötetes monográfiát illeti, ennek felépítése hagyományos is, újító is. Nyilvánvalóan kölcsönhatásban volt az ekkor már napirenden levő sokkötetes akadémiai szintézis beosztásáról folyó vitákkal. És mint ahogy ott sem sikerült mindig jó, mindig érthető megoldást találni - itt is lehet módosításokra gondolni. Például az első kötetben a fizikai antropológia a nyelvjárás után (!) jön, ökológiai vagy történeti áttekintés nem is olvasható. Mindezeken éppen azért gondolkodhatunk el, mivel már előttünk vannak a megjelent kötetek. Általában véve azt gondolom, hogy ami a négy kötetben jó, azt nem kell újra írni. A kutatástörténet, a palócok általános jellemzése, a dialektológiai vagy antropológiai kép aligha változott meg az elmúlt évtizedekben. Legfeljebb arról lehetne itt szó, hogy egy újszerű szemlélet kerüljön bemutatásra: egy társadalomtörténeti - művelődéstörténeti - ökológiai keretben. A monográfia második kötete adott újkori történeti fejezeteket, és ezek gondosak is, mégis meggondolandó volna egy más szemléletű történeti áttekintés megkísérlése. Ugyanitt olvasható a társadalomnéprajzi blokk is. Ez Szabó László áttekintésén kívül a házassági kapcsolatrendszerrel, illetve a summásokkal foglalkozik. Pedig volna sok más, feldolgozásra érdemes téma is. A III. kötet alcíme "termelés és a javak felhasználása" volt. Ez a megkülönböztetés nálunk Hoffmann Tamás találmánya, és igazán figyelemre méltó, noha nem társtalan megoldás. Azonban e kötetben legfeljebb csak az egyes fejezetek irányultságát jelzi, és nem adja sem ezek rendszerének vázlatát, sem az egyes fejezetek felosztását. A földművelési fejezetben nincs "fogyasztás" (= a javak felhasználása). A táplálkozási fejezetben viszont nyilván csak a "fogyasztás" kerül szóba. A népvi302